Elég tanácstalan vagyok, nem tudom mitévő legyek? Feleségemet akartam elhagyni, de nem tudom megtenni?

Sajnos én is ismerekegy férfit aki hasonló helyzetben van. Ő sem tud ebből kikerülni.

Szerintem az elmondottak alapján te már vele nem nagyon leszel boldog. A legjobb amit tehetsz, ha eddig nem is voltál vele őszinte most igen. Mondd el, hogy már nem akarod. Persze értem, hogy nem akarsz fájdalmat. De te sem szenvedhetsz egy életen át. A gyerekek miatt meg abból a szempontból nincs baj,hogy annyit láthatod majd amennyit csak akarod. Nincs igazán vesztenivalód. Miért rabolnátok egymás idejét?

Kb hasonlókat éltem át mint amit te itt leírtál, úgyhogy megértem. Csak én tíz évvel fiatalabb vagyok. Én is kimondtam legyen vége, nemsoká jön a második válóperes tárgyalásunk.

Igaz nálunk a feleségem félrelépett, és ezt nem tudtam megbocsájtani, de több kisebb probléma is volt amibe végül belefáradtam, hogy nem tud rajtuk változtatni(tud a problémáról, mégsem képes változtatni a hozzá állásán).

Egyet tanácsolok, ha nálatok nem volt megcsalás vagy hasonló felejthetetlen durva hiba, és ha valóban ő azt mondja megpróbál megváltozni, akkor mindenképp adj még egy esélyt a házasságotoknak. Ne könyveld el magadban hogy vége, inkább arra gondolj hogy milyen volt régen, és hogy újra olyan lehet. Ha dolgoztok rajta mindketten. Idővel látod hogy valóban tesz a kapcsolatért vagy nem, ha nem akkor nyugodt szívvel otthagyhatod. Egy próbát mindenképpen megér szerintem!

Most majd valami más lesz, 20 év hosszú idő, eddig csak a megszokás volt, napi rutin minden. Ilyenkor lesz talán az, ha nem lesz a közeledben, hiányozni fog talán, pláne a gyerekek, meg az egész légkör.

Ha a párod olyan, amit írtál: nagyon kemény, katonás nő, talán ez lehet a problémája mindennek, egy ilyen nő mellett sosem lehet férfi egy férfi, a mindennapos hajtás, elvárások mellett az életben. Ezért vagyok nagyon ellene a feminizmusnak, ahol zömében hasonló adottságú nők vannak(rendszerint egyedül, épp ezért) mert próbálja felrúgni a természet által alkotott, genetikailag kódolt élethelyzetet. És ez nem hagyomány, meg megszokás, meg a régi idők. A férfi erős, a nő gyenge, és pont. Ami ettől eltér, ott valami borul.

Ettől függetlenül bármilyen ember szerethető, nekem volt egy kemény katonás nénikém régen, akiért nagyon odavoltam, bár ő kissé idétlen volt, talán ezt szerettem benne.

Ha kicsit külön leszel, biztos elkezd hiányozni a párod, reméljük nem kezd el ő is tovább gondolkodni közben büszkeségétől hajtva. Sok sikert a megoldáshoz!

42/f

Az emberek alapvetoen nem valtoznak, attitudot cserelnek par honapra de utana minden visszaall a "rendes" kerekvagasba. Tokjo, hogy kimondtad h vege es azzal h megkonnyebbultel az azt mutatja h a szamodra legjobb dontest hoztad.

Ne hatralj meg, ne hagyd magad erzelmileg zsarolni mert 44 evesen kielpni egy hazassagbol meg mindig egyszerubb mint ugyanezt megtenni 55 evesen 10 evet elcseszve az eletedbol. Most van eselyed arra, hogy talalj egy szamodra megfelelo partnert, felelembol, szanalombol nem erdemes maradni.

Egy eletunk van es azt a legjobb tudasunk szerint kell elni. Hidd el nem hal bele:-))Rossz lesz neki egy kicsi de velhetoleg o is felszabadul mert o sem volt boldog, csak most esik ketsegbe mert fel a maganytol es az ismeretlentol.

Nem emberek reakcioi hatarozzak meg a donteseinket, ha igy lenne akkor sok ember nyomorogna rossz kapcsolatban javulast varva. En a helyedben odaallnek ele es elmondanam h kesz, vege ennyi sajnalod de neked cuccolni kell kulonben megfulladsz a hazassagban, es ennyi.

Felnott ember vagy, ettol meg ugyanugy lathatod a gyerekeket, szoval egy dolgot ronthatsz el ha maradsz: az eleted.

boldogtalannak érzem magam

Már jó ideje érzem, hogy nem működik, de nem léptem semmit

nem mertem elmondani neki az igazságot

Mindíg konfliktuskerülő voltam, inkább megalkudtam saját sorsommal

már hónapok óta tudom, hogy ez már nem mehet így

Pár hete már nem küzdök, csak élek otthon, nagyon távolságtartó lettem, folyamatosan szomorú

EZT MEGÉREZTE

Rettentően fájt, de mérhetetlen boldogság öntött el, hogy végre kimondtam, bátor voltam

Mondtam neki, hogy megyek éjszakára dolgozni, merthogy szoktam, de csak azért mondtam, hogy a lányom ne tudja meg

Nem voltam sosem papucsférj, inkább csak egy az álmairól lassan lemondó ember, aki fél lépni

Én nem hiszem

én már annyira távol kerültem tőle

Már azon gondolkozok, hogy hazudok neki

nem mertem vele sokszor őszinte lenni, mert el akartam kerülni a vitákat és talán féltem, hogy elhagy

EZ VAGY TE, egy konfliktuskerülő, hazug, gyáva ember, aki most is a könnyebb utat keresi, otthagyni mindent h NEKED jó legyen, a családod meg igya meg amit TE IS főztél azok alatt ahazug megalkuvó évek alatt amikor nem szóltál a feleségednek h ez neked így nem jó. Azért katonás és kemény az a nő- akit amúgy te választottál- mert valakinek vinnie kellett ezt a házasságot a hátán ha apu kibújik a felelősség és a döntések hozatala alól. És mit ért vele? Apu újra kibújik az EGÉSZ alól. MAjd hazajár látogatni amikor NEKI jó. Mert itt csak az egészből ennyi jött le, TE TE TE és a TE jóléted, a te érzéseid, a te hazugságaid, h neked ne legyen olyan kellemetlen az életED. 44 évesen nem lenne ideje felnőni? Tudod mit fogsz tenni? Elhagyod őket és TE majd keresel egy fruskát aki mellett TE vagy a katonás kemény férfi. És hangoztatod h mert a nejem az egy hülye volt. Most sem szóltál, hanem a szomorúságodat megérezte az a szerencsétlen asszony és reagált. Talán ha kinyitottad volna a szádat az elsunnyogott évek alatt akkor nem ide lyukadtok ki. Ezt baromira a te hozzájárulásoddal sikerült ilyen házassággá alakítani. TE kezeltesd magad, ő majd megoldja. Majd talál egy pasit aki mellett ellágyulhat, úgyis jól néz ki, majd megkívánja más. Kívánom neki h még egyszer ne alázkodjon meg egy ilyen gyáva féreg előtt, mert TE nem érdemelsz meg egy ilyen nőt. SE. Ha lenne vér a p.cádban, akkor végiggondolnád h TE miben tudnál változtatni és végre egyszer nyíltan leülnétek egy asztalhoz átbeszélni h hogy sikerült ide lyukadni és ki mit tenne meg h ez az élet újra olyan legyen mint amikor szerelmesek voltatok. De inkább sunnyogj el jó messzire, majd a gyerekeidet felneveli más pasas.

7 es szégyelld magad!

Tanácsot kért a kérdező, nem lebaszást!

Egyébként egyet értek a többiekkel, felnőtt ember nagyon ritkán tud megváltozni. Az is ismerős amit írsz hogy a történtek miatt betelt az a bizonyos pohár.

Mindennek ellenére azt javaslom adj még egy utolsó esélyt magatoknak! Komolyan beszéljétek át a dolgot. Lehet képes lesz megváltozni! Pár hónap, egy év nem a világ, ha mégsem működne, elváltok és kész.

6-os vagyok. 7-es koszi, hogy leirtad helyettem is, az utolso valami elkepesztoen vulgaris es szuklatokoru volt, komolyan elkepeszto, hogy milyen emberek vannak:-)

Szerencsere nem ok vannak tobbsegben, hallleujah:-))