Éreztétek már szakítás után azt a fájdalmas ürességet a lelketekben ami szinte megnyomoritja a napjaitok?

Igen éreztem, nekem is nagyon bonyolult volt a dolog. Ráadásul fiatal voltam és buta is. Nem azért voltam rosszul mert nem volt velem, hanem mert a saját hülyeségem miatt éveket pazaroltam rá, megromlott a családommal a kapcsolat stb... És inkább magamra haragudtam, ezért voltam rosszul.

Szerintem az a fontos hogy valami változzon az életedben, ne olyanok legyenek a hétköznapok mint ezelőtt. Én egy teljesen új életet kezdtem, új helyen, új emberekkel, új munka stb... Tehát teljes fordulatot vett az életem. Így sikerült elérni azt hogy ne őröljem magam tovább belülről. Mindig ért valami új inger így nem volt se erőm se időm azon forogni hogy mit rontottam el. Persze mindenkinél van egy átmeneti idő amikor nincs életkedvünk, nincs étvágyunk, kb mint egy depressziósnak. ezért kell megpróbálni valahogy színt vinni a szürke hétköznapokba. Próbálj olyan elfoglaltságokat keresni amit eddig még soha nem csináltál. Mozdulj ki sokat, olyan emberekkel töltsd az idődet akikkel szeretsz lenni. VAgy próbálj meg teljesen új barátokat szerezni.

Nekem ha ilyen van akkor fel szoktam magam kötni egy nyárfára!

De most komolyan.. szar.. és? másnak nem volt még az szerinted? Keménynek kell lenni, elfoglalni magadat mással, elterelni a figyelmedet, aztán majd elmúlik, kinek hamarabb kinek később!