Éreztétek már szakítás után azt a fájdalmas ürességet a lelketekben ami szinte megnyomoritja a napjaitok?

Sajnos éreztem, ráadásul nagyon bonyolult volt az egész. Majdnem 3 évig voltunk együtt, de barátom szakított, mert sokminden összejött. Egy hónap után végül ismét összejöttünk, mert barátom második esélyt kért, rájött, hogy marha nagy hülyeséget csinált. Azóta ismét együtt vagyunk, most tökéletes a kapcsolatunk, érzem, hogy figyelmesebb.

Amíg szingli voltam egy hónapig, sírva keltem, sírva feküdtem. Szerencsére a barátnőim kirángattak otthonról, voltam moziban (Hogyan legyünk szinglik? 😀), elutaztam egy hétvégére Veszprémbe unokatesómhoz, ismerősökhöz mentem, bulizni mentem, több időt szántam magamra és a hobbimra. Az elején nagyon nehéz volt, viszont a húgom és a szüleim, sőt a nagyszüleim is sokat segítettek. Mindig hívtak és vittek valahova. Noha az az egy hónap életem legszomorúbb egy hónapja volt, mondhatom, hogy a legmozgalmasabb is.

19L

Csak úgy tudsz túllépni,ha lhiszed végre, hogy te jobbat és többet érdemelsz és létezik még olyan ember,aki úgy fog veled bánni,hogy minden gondod elszáll. Amíg ez nem következik be, szépen tenned kell a dolgod.Tanulás,munka,sport,barátok és sok-sok levegő,pihenés,alvás,helyes étkezés,zenehallgatás,olvasás.

Éreztem már persze,egyébként nem is egyszer.

A második válaszoló leírt mindent.

Amúgy utolsók,kapcsoljátok be az AdBlockot,akkor nem lesz ott. :D

Éreztem, nyilván.

Muter szokta mondani, hogy minden rossz után jó következik (vagy még rosszabb). :) Szóval ne csüggedj, mindenből ki lehet mászni, csak időbe fog kerülni. De semmilyen fájdalom nem tart örökké, nyugi. :)

Én erre szoktam gondolni.

A párkapcsolat adta biztonság és lelki nyugalom kémiailag függőséget tud okozni, így a megvonás esetén komoly fizikai elvonási tünetek jelentkeznek.

Az első időkben nagyon-nagyon oda kell figyelni arra, hogy legalább egyen az ember, ha az magától nem menne neki, illetve nekem mindig az segített, ha volt mellettem egy bizalmi támasz, pl. rokon, barát, stb. akinek elsírhattam az érzéseimet, és aki figyelt rám, meghallgatott, biztatott.

A későbbi, lecsendesült időszakot úgy-ahogy át lehet vészelni sportolással, kielégítő evésekkel, szeretett emberek és állatok közelségével, szeretgetésével, de ugyanazt az intimitást semmi sem tudja megadni, mint egy jó kapcsolat.

Nyilván az élet egyéb területein tapasztalt sikerélmények és önmagad változásai idővel segítenek abban, hogy a következő jelölt belépéséig ne csak túlélő üzemmódban létezz, hanem ismét megtanuld jól érezni magad egyedül is.

Kitartást kívánok az elkövetkezendő időszakra.