Mikor veled szakítanak, szoktál azon gondolkozni mit rontottál el?

Nyilván. Végiggondoltam, miért lehetett ez, még ha csak arról volt is szó, hogy kiábrándult, akkor mégis, mi történt, ami idáig vezetett és hogyan akadályozhattam volna meg, ha valami konkrét dolog miatt, akkor meg azt értékeltem át magamban. Ezek szerintem hasznos leckék, ezekből sokat tanul az ember, fejleszti magát, még ha fáj is, de a végeredmény egy tökéletesített önmaga lesz- úgymond egy 2.0 kiadás :D

Persze, vannak azok az esetek is, amikor ugyan a másik fél szakít, de ő volt a hunyó egyébként is (mint pl egyik exem, aki ugyan kegyetlenül csúnyán szakított, de végül kiderült, hogy megcsalt, többször is), de itt is végig lehet gondolni a magunk hibáit- miért nem vettük észre, ismét, hogyan jutottunk el idáig, bennem mi volt a gond, hogy őszinteség helyett sunnyogott, vagy nem tudta velem ezt megbeszélni, stb.

Az egyedüli hasznos dolog szerintem a szakításban az ez a rész, amikor el tudsz gondolkodni saját magadon és az elmúlt kapcsolaton, helyre tudod tenni magadban a dolgokat és miután ezt lezártad, kicsit megváltozva, fejlődve lépsz egy új jövő felé.

Én a mostani szakításomnál (ez lesz az első) biztos nem fogom végiggondolni. A barátom szakított velem, miszerint ő már nem szerelmes. Egyik napról a másikra lett ilyen, rá másnap csinálta hogy előző éjszaka azért még lefektetett.

Itt nem én vagyok a hibás, a barátom egy gyökér, aki hónapokig rejtegette a valódi énjét.

Persze, de nem abból indulok ki, hogy "biztos én csináltam valamit szarul". Végiggondolom az eseményeket, igyekszem minél több emberrel megbeszélni, összevetem az elhangzottakat.

Volt már olyan kapcsolatom, ahol egyértelműen én csináltam rosszul a dolgokat, és olyan is, ahol a legnagyobb hibám az volt, hogy nem feküdtem le első randin a lánnyal, aztán nem dobtam. Megtehettem volna, nem tettem. Jól rá is fáztam.