Szakitott velem a párom egy egy exem miatt aki hivogatott, más is járt igy és hogy lépett túl rajta?

Miért nem tiltottad le a számat az első hívás után?

Vagy miért nem szóltál a barátodnak az első hívás után?

Jézusom, ez nem normális... tudom, hogy ez most nem vigasztal, de hidd el, jobb Neked nélküle.

„…mert féltem elmondani mert tudom h milyen féltékeny…” Te nem érzed, hogy ez milyen durva? Hogy NEM MERSZ tisztán, nyíltan, őszintén kommunikálni a „pároddal”? Egy - jól működő, egymást megbecsülésén és szeretetén alapuló - párkapcsolatban ilyen nincs, hogy nem merem, mer' a pasim ilyen meg olyan!

„…nem tudom ezt fejbe hova tenni...egyszerűen az én fejemben ez nem ok egy szakitásra főleg úgy ahogy ő csinálta…” – ezt nagyon jól látod, én se tudnám hova tenni. Ha szeretek valakit, akkor nem szakítok vele egy ilyen miatt. Nem lehet, hogy már a híg fosban tapicskoltatok (bocsánat a megfogalmazásért), és ez volt a várva-várt ürügy, hogy szakíthasson? Ilyen nincs, hogy én őszintén megkérem a páromat, hogy segítsen, mert az exem zaklat, ő meg erre azt reagálja, hogy ezentúl nem tud bízni bennem… ez nonszensz. Az meg, hogy miért nem szóltál neki rögtön, na ne már… még egy normális kapcsolatban (a Tiétek eddig sem volt az, remélem ez lassan tudatosul Benned) sem rohanok rögtön a pasimhoz ilyennel. Felnőtt emberként logikusan gondolnám – és gondoltad Te is -, hogy meg tudom oldani. Nem sikerült. És…? Akkor lehet szólni a pasinak, amit meg is tettél. Akárhogy nézem, nem látom, hogy Te bárhol is hibáztál volna. Ezekkel a „nagyon féltékeny típusú” pasikkal meg nagyon vigyázni kell… tényleg jobban jártál, hogy még most, az elején vége lett, hidd el nekem… :S