Elhagyott, de nem értem miért?

A barátnőmmel együtt voltunk egy évet, nagyon jó kapcsolatnak indult, sok időt is tudtunk együtt tölteni és tényleg egy hullámhosszon voltunk.. Mind ketten úgy gondoltuk hogy ez már egy komoly szilárd kapcsolat és hogy építhetünk egymásra bőven. Felköltözött a nagy városba, egyetemi élet stb aztán vizsga időszak közben viszlát, mert hogy nem velem van a hiba, meg hogy túl sokat tettem érte ő meg semmit és ez is bántja. Az egész úgy indult, hogy 3 hét nem találkozás után, felvetettem neki, hogy azért találkozhatna már velem is, mert oké hogy tanulni kell, de azért ezt is kéne ápolni, nyílván nekem rossz volt, hogy várok várok várok és nekem még van fél évem mire én is felkerülök egyetemre.. Utána beszélgettünk, próbáltam elhívni hogy találkozzunk és beszéljük meg, de nem.. Lényegében az a baja hogy én változtattam meg tartottam magam meg alkalmazkodtam, ami szerintem fontos egy kapcsolatban, elvileg ő volt nehézkes időszakban..

A bökkenő az, hogy a felsorolt dolgok miatt én nagyon szeretem őt és kevés ilyen lány van a világon, mint ő.. Lehet ezt túl éreztettem vele, meg az is lehet hogy sok voltam, de ezt az egészet nem tudom valahogy feldolgozni.. Persze a szokásos szöveg az bejött a képbe, hogy nem akar rosszba lenni velem, meg később talán újrakezdhetjük de ne reménykedjek bla bla bla.. Nem ilyennek ismertem meg... És a legjobban bánt, hogy ennyi energiát meg mindent belefektettem én is és ennyit nem lehet hogy megoldja ezt a problémát velem közösen, hogy még is mi legyen.. Inkább dobjuk ki ,mert van egy jó fej barátja.. gondolom ha szét szivattam volna a fejét a mai napig együtt lennénk..