Normális ha lassan 10 hónappal a szakítás után is képes vagyok elsírni magam ha eszembe jut az exem?

"mindig csak a csalódás ért, hogy hozzá egyik se hasonlít" ezzel a mentalitással mindig csalódás fog érni. Nincs két ugyanolyan ember.

Nem normális és te sem vagy az, ne haragudj!

Átélni egy egész év eseményeit a szeretett személy nélkül normális gyászfolyamat. Sőt, furcsán hangzik, de néha ez nehezebb, mint a klasszikus értelemben vett gyász: mert ha a másik meghal, legalább biztosan lehet tudni, hogy többé nem találkozol vele. Itt pedig mindig ott a bizonytalanság, hogy hátha viszontlátod, netán már az új partnerével. Ha egy év után sem tudsz továbblépni (ami például megnyilvánul abban, hogy hozzá hasonlókat keresel), akkor ott már lehet elakadás, azon szakember segíthet.

Nekem több mint egy évig tartott feldolgozni. Ha nem érzel fokozatos javulást, akkor szerintem keress fel egy szakembert, tudnak segíteni. 24/N

Más feldolgozni, elfogadni, újra talpra állni, mint siránkozni. Az a legegyszerűbb, arra mindig mindent rá lehet fogni. Szerintem nem normális dolog. Nekem volt egy nagy szerelmem, szakítottunk és utána másfél év múlva is rosszul esett arra visszagondolni, de már az nem ugyanaz és nem sírtam. Mondjuk talán szerencsém volt, mert én változni tudtam utána. Bennem az volt, hogy minél előbb megerősödjek és új kapcsolatom legyen, ahol a múltbéli hibák már nem jönnek majd elő, mert magamban megoldottam őket, és tiszta érzelmekkel tudjak szerelmes lenni. Ehhez kell az idő, kinek mennyi, nem tudni, de a változás útján, ha elindulsz, nagyobb sikered lesz és megéri.