Hogyan éltétek túl a szakításokat, egy hosszú kapcsolat után?

Én sajnos egy gonosz megoldást választottam. (Nem vagyok rá büszke) de nekem ez segített. Mikor szakítottunk akkor az első 4-5 nap megszűntem létezni. Kisírtam a szemeimet. Majd az 4-5. nap végén beregisztráltam egy társkeresőre. Válogattam egy kicsit majd 4 nap múlva randiztam a sráccal. Egy hét múlva már az ágyában voltam. Később minden nap beszeltünk, annyi bókot kaptam tőle, hogy szépen lassan arra koncemtráltam, hogy mi a jó bennem és ez nem kellett az exemnek akkor így járt. Körülbelül 3 hónap múlva az egóm ismét a régi volt és dobtam segény srácot. Persze azóta is sokszor gonolok az exre, de csak úgy mint életem legszebb 2 évére. De nem sírok és màr nem érzem úgy hogy hiányzik belőlem valami. (Ennek 3 éve) 25/N

Nálam a lány, akibe fülig szerelmes voltam, aztán hirtelen kidobott, mert úgy gondolta, hogy belefáradt a kapcsolatba. Sok adóssága volt, sok problémája volt, két gyereket nevelt, a szüleivel nem volt jó kapcsolata és visszament a volt férjéhez, aki állandóan megalázta, de legalább volt sok pénze. 4 hónapig nem tudtam magammal mit kezdeni. Én is sokat randiztam ez idő alatt, sok társkeresőre feliratkoztam, bár ezek nem nagyon jöttek össze, mert még nem voltam rajta túl, viszont nem éreztem magam egyedül és mivel a lehetőség mindig megvolt, ezért kezdtem egyre jobban érezni magam. Elkezdtem olvasni mindenféle témában a nőkről, a pszichológiájukról, arról, hogy hogyan kell csajozni, randizni, mit kell nekik mondani, mit nem szabad, ezek sokat segítettek és sokkal magabiztosabb lettem, önmagam is változtam közben. Alábbhagytam a csajozással és nem erőltettem, mondjuk nem is vágytam társra. Kb. 1 év után találtam tök hirtelen egy nálam idősebb nőt, akivel csak szexeltünk éjjel-nappal, semmi másról nem szólt a dolog, de annak is vége lett hamar. Utána kb. 2 hónap múlva meg megtaláltam azt, akivel jelenleg is együtt vagyok és nagyon szeretem. Magam sem tudom hogyan és miért ennyi idő kellett ehhez és miért volt ilyen kacifántos az út, de azt gondolom, hogy megérte, ennyi időnek nálam el kellett telnie.