Anyagiasság miatt szakítás?

Köszönöm szépen a kedves és megnyugtató szavakat!

Tényleg nem sajnáltatni akarom magamat, de hajlamos vagyok a sajnáltatásra, ez egy rossz tulajdonságom sajnos.

A helyes, hogy előre kell nézni és lépni!

Igazából volt párom elnéző volt, egy ideig. Ő egy olyan munkahelyen dolgozik ahol simán annyi pénzt össze tudott gyűjteni, hogy már elkezdje az életét. Én egy picit lassan érő vagyok, ezt bevallom. De nekifogtam, megléptem, elköltöztem az otthonomból, nekiálltam élni, de sokat hazajártam, szinte minden hétvégén. Mert az otthonomra szükségem van.

Betegek voltak a szüleim 1 éve, az egyik szülőm halálos beteg volt. Elmehettem ekkor dolgozni, de nem mentem. Mert szükségem volt arra, hogy ott legyek mellette. Ez röpke 2.5 hó volt. De a közös életünkre is gondoltam, hogy párom vár rám. Már eléggé kiakadt, hogy mikor költözök össze vele. Ez érthető egyben igen, de hogy itthon voltam, nem bántam meg.

Egy szép mondást találtam a párkapcsolatra, egy amerikai agykutató orvos így fogalmazta meg a kapcsolatot, hogy ..minden kezdés magában foglalja a véget...

Az ember életében minden kapcsolat egy vendég, a vendég azért jön, hogy megmutassa azt ami a másikból hiányzik, és ha végzett a munkájával odébbáll és távozik.

Nekem megtanította a helyes utat, hogy mit kövessek. Ő végzett a munkájával és ment tovább.