Miért nem tudom elengedni?

Megpróbálom részletesebben kifejteni a kérdésemet, az érthetőség kedvéért, lehet, hogy kicsit kusza lesz a történet, de remélem azért érthető..A barátom tavaly szakított velem 4 év után.Tudni kell, hogy nem egy városban élünk,mindketten egyetemre jártunk amikor találkoztunk. Én kicsit bizonytalan voltam, amikor összejöttem vele, mert kicsit zavart az, hogy nem tudunk gyakran találkozni, de meggyőzött, és mint kiderült egész jól tudtuk ezt kezelni. Amilyen gyakran csak tudtunk találkoztunk,sok időt töltöttem a családjánál is, akiket nagyon megszerettem. A kapcsolatunkban voltak kisebb viták de soha nem vesztünk össze, mindent megbeszéltünk, úgy éreztem, hogy annál jobb már nem is lehet. Az esküvőről is sokat beszéltünk, család stb..ez mind tervben volt, úgy beszéltük meg, hogy lediplomálunk és akkor jöhet minden :) (én az idén végeztem..) Na most..tavaly ő kiment néhány hónapra külföldre dolgozni (ismerősökkel), és skypeon tartottuk napi szinten a kapcsolatot. Mindennap felhívott. Kb. 2 hónapot volt távol, amikor észrevettem, hogy egy 19 éves leányzó (a volt párom 29), aki elég helyes is,a párom minden bejegyzéséhez képéhez írogat..meg lájkolja. Én mindig próbáltam "jófej lenni", hogy igenis egy férfi és egy nő között is lehet igazi barátság, nem rendeztem féltékeny jeleneteket..Na itt bukott el az elméletem...Egy szép napon (a szakdolgozatomat írtam, egész álló nap, pár nap volt a leadásig)...észrevettem, hogy a barátom nem jelentkezik nekem egésznap, holott tegnap még hívott, hogy jó éjszakát kívánjon és mondta, hogy mennyire szeret. Írtam neki, hogy hol van elveszve, mire jött a válasz, hogy nézzem meg a telefonom..Mit sem sejtve elővettem, láttam, hogy sms-t küldött, amit úgy kezdett, hogy: "Kedves XY" -.- Azt írta, hogy nagyon szeret, és örök életére szeretni fog, velem töltötte élete legszebb éveit, de ez a távolság (pedig csak ideiglenes volt, és a kövi hónapban kellett volna találkoznunk- 4 hónap után)akadály, és arra a döntésre jutott, hogy a legjobb ha szakítunk... Egy világ dőlt bennem össze..abban a pillanatban rákerestem a Fb oldalára, és ott az állt, hogy azzal a kiscsajjal van kapcsolatban, méghozzá az évfordulójuk is ott szerepelt, ami pár nappal a szakításunk előtt van -.- Azt hittem, hogy belehalok..sírtam könyörögtem, de nem használt, hajthatatlan maradt. Kérdeztem, hogy mi ez, nem értem, mire azt írta, ne aggódjak engem szeret és, hogy ez csak a sex-ről szól. Nem tudtam hetekig felocsúdni (ez az idő alatt ő nem keresett)..a szakdolgozatomat nem fejeztem be, nem tudtam vizsgázni..csúszás lett a vége. Kb. Én mindenhonnan letíltottam az exemet, mivel iszonyatosan fájt, hogy kirakja a közös képeiket..a közös ismerőseink csak néztek, hogy mi van, hiszen én mindenkinek mindennap elmondtam, hogy mennyire boldog vagyok, és hogy milyen csodálatos emeber van mellettem..erre hip hop mással van kapcsolatban. A szakítás után 2 hónapra beléptem a skypera, ahonnan nem tiltottam le, de oda nem is rakott képeket..Egyből rámírt, hogy élete legnagyobb tévedése volt az, amikor engem elhagyott és, hogy ki tudja lehet, hogy újra egymásra találunk..Nem kérdezte ugyan, hogy béküljünk ki, de felesleges is lett volna, mivel érzékeltettem vele, hogy erre esély nincs. Aki ilyenre képes, az milyen ember már? Legalább figyelhetett volna, hogy ne bántosn meg, és ne alázzon meg, hiszen a szakítást sem tudtam elviselni, nem hogy még az új kapcsolatát!!! Az a tudat, hogy mással van, annyira fájt, hogy hónapokig bőgtem..Amikor pár havonta beléptem a skype-ra mindig rámírt, hogy mi újság, és minden második kérdése az volt, hogy találtam e valakit? Ő nem szakított a kiscsajjal, másoktól hallottam, hogy együtt vannak. Azt még elfelejtettem leírni, hogy amikor az exemmel összejöttünk kicsit túlsúlyos volt...kb 30kg felesleget kell elképzelni...de elfogadtam olyannak, mert nekem a belső számított. Kb 3 év után elkezdett fogyózni, és mit mondjak? Sokkal helyesebb lett, arcra is, direkt egy jóképű pasi lett belőle :) Ez pluszban bántott, hogy én mellette voltam akkor is, és most amikor már nincs gondja a külsejével, nyílván kapósabb lett...könnyebben el tud csábítani lányokat.Ő mindig tagadta azt,. hogy ezzel a kiscsajjal megcsalt volna...(ismerősöktől hallottam, hogy de)..viszont kb fél éve megint felkeresett skypeon (nagyon ritkán mentem oda fel) és akkor közöltem vele, hogy tudom, hogy megcsalt, mire elkezdte tagadni. amikor XY ismerősökre hivatkoztam, akkor nevetve közölte, hogy na jó tényleg megcsaltalak...Ott le is zártam vele az ügyet, mondtma neki, hogy többet a büdös életben ne merjem felkeresni, undorodom tőle. Pár hónapja van egy új kapcsolatom..egy régi ismeretségből alakult ki. A mostani párom nagyon rendes, és tényleg kezdem megszeretni. A gond az, hogy néha (mint pl az éjjel is) az exemmel szoktam álmodni, és van úgy, hogy sírva kelek. mindig azt álmodom, hogy azzal a csajjal milyen boldogok..A mostani párom tud erről, és mindent metesz, hogy áthidaljam mindezt, de én akkor sem tudok megbékélni azzal, hogy az exem olyan csúnyán elbánt velem, lelkileg tönkretett, és ő boldog. Tudom, el kellene engednem, nem kellene gyülölködnöm, de nem egyszerű..az élet olyan igazságtalan. Azt szeretném ha ő is megtapasztalná azt amit én, hogy porig alázzák, hogy szenvedjen és soha ne legyen boldog. Lehet, hogy kicsit az agyamra ment az egész, próbálok a mostani kapcsolatomra összpontosítani, és a barátom nem is panaszkodik..de aztán jönnek az álmok, és napokig szomorú vagyok :((( Nem kellene rosszat kívánnom neki, de jót sem tudok..megkönnyebbülés lenne a számomra ha megtudnám azt, hogy szenved..az zavar a legjobban, hogy pont azzal a lánnyal boldog akivel megcsalt, és aki szétszedte a kapcsoaltunkat (hiszen tudom, hogy loholt az exem után lépten nyomon..)... Szerintem ő a családjának (akikkel egyszer sem ebszéltem azóta) valami mesélt leadott, hogy közös döntés volt a szakítás, vagy, hogy én csaltam meg őt (ilyen soha meg nem fordúlt meg a fejemben..hűséges típus vagyok, és odafigyelek más emberek érzéseire), mert anno midnig telefonálgattunk a szüleivel, közösségi oldal, skype stb..de a szakítás óta semmi...Nagyon nagyon szeretném azt, hogy ne gondoljak rá soha, szeretni nem szeretem abban biztos vagyok, inkább undorodom tőle, de ezek az álmok nagyon gyötörnek. Mit tegyek? Nem akarom, hogy ez az egész tönkretedje a mostani kapcsolatomat, ami nagyon jó irányba halad. Igen tudom, a mostani párommal kellene foglakoznom, és én azt is teszem, de ezek az álmok időről időre visszatérnek, és nem tudok tőlük szabadúlni még ennyi idő után sem :( Hálás lennék, ha írnátok nekem néhány tanácsot, vagy mihez kezdjek, nem akarom, hogy az én boldogságom róvására mennyen az ő boldogságuk, pedig néha úgy érzem, hogy ez történik....Pszichológuson már gondolkoztam, de lehet, hogy csak újra felbolygatná az egészet, én pedig eléggé érzékeny típus vagyok..