Kedves hölgyek, szakitás után a párotoktól kapott dolgokat (de inkább nagyobb értékűekről beszélek) megtartottátok/visszaadtátok/kifizettétek neki?

Ami ajándék az ajándék... Akármennyibe is került, ha miattam esne szó szakításról, hagynék mindent.

Azonban ha valami igen nagy értékű dologról van szó(újabb autó pl) és a szakítás oka az ő félrelépése volt, akkor akár mindent vissza is vennék tőle, amit nekem köszönhet(akkor is, ha nem én kapom meg, csak neki ne legyen)

Valószínűleg bosszúból. Ő tönkretett engem, én pedig nem hagyom szó nélkül. Ezt kihasználásnak hívnák már...

Visszaadni ajándékokat azt jelenti, hogy jelképesen kitörlöd a vele töltött időt az életedből, és csak nagyon botrányos szakításokkor "szokás" azt tenni.

Ha ki kéne fizetnem, az olyan érzés lenne, mintha addig kb a prostija lettem volna: nem én kaptam az ajándékokat, hanem az általam nyújtott "szolgáltatások" jutalmai voltak. Amint kiderül, hogy nem vagyok hasznára, jobb, ha visszafizetem a belém fektetett pénzt.

Egy normális szakításkor, amikor a felek nem utálják meg egymást, az a legtisztességesebb, ha mindenki megtartja azt, amit kapott, és nem követelőzik.

Én is adtam már viszonylag drága karórát barátomnak, akivel később szakítottunk, de nem merült fel bennem, hogy elküldjem neki a számlát.

Én férfiként úgy gondolom, hogy én azért veszek valakinek egy ajándékot, mert szeretem és örömet szeretnék neki okozni. Onnantól pedig, hogy az ajándékot odaadtam az az övé, azt csinál vele amit akar. Ha szakítunk akkor is az övé marad.

Egyetlen esetet tudok elképzelni, amikor visszakérném, ha adok valami drága ajándékot, mondjuk egy laptopot, és a lány utána nagyon rövid időn belül vagy kidob engem, vagy félrelép és én dobom ki őt. Az első esetben nem szabadott volna elfogadnia az ajándékot, vagy illene magától visszaadnia, a második esetben, meg totálisan kihasznált és megalázott.