Hogy kéne jól kijönnöm ebből, hogy ne csináljak még nagyobb hülyét magamból?

5 hónapja szakítottam a pasival, éreztem iránta, de nem működött.

Felvetette hogy maradjunk barátok pff

Gondoltam ez annyiban kimerül, hogy köszönünk esetleg pár szó. Hát ez nem így történt. Elég gyakran felhív azóta is, néhányszor elhívott magához, volt hogy szexeltünk volt hogy nem. Úgy éreztem hogy tudom kezelni a helyzetet.

Eleinte ment is, és azt hittem csak akar még tőlem vmit.

De rájöttem hogy "barátok" vagyunk, olykor extrákkal.

Nem akar Ő már semmit, csak jó hogy van vki akit felhívhat, beszélgethet vele, akit elhívhat magához ha egyedül érzi magát (szex mentesen, vagy azzal)

Kihasználja a kedvességemet. Bár azt lehet aki hagyja!

Nem tudom miért, de nem tudok bunkó lenni vele.

"Rettegek" amikor csörög a telefon hogy ne Ő legyen, mert nem akarom felvenni, de nem bírom ki és mégis felveszem.

Voltak napok, mikor abszolút nem érdekelt hogy hív, nem vettem fel és még vissza sem hívtam.

De az utóbbi időben, mint egy gyenge kismadár úgy érzem magam. Közel sem vagyok önmagam.

Kifelé azt mutatom hogy minden oké, ... de belül?!

És nem tudom, hogy miként vessek véget ennek az egésznek.

Azt nem fogom mondani hogy vannak még érzéseim és azért.

Egy baráttól hogy válik meg az ember, ha amúgy meg jól kijönnek egymással?? Vhol érdekel hogy mi van vele, picit olyan sajnálat jellegű. Akkor meg fel fogja tenni a kérdést, hogy miért??

Túl agyalom! Túl sok energiámat felemészti ez az egész!

Tanács??

28/n