Küzdjek érte vagy felejstem el?

5 hónapig voltunk együtt barátnőmmel. 3 hete elkezdtem féltékenykedni rá sajnos, csak féltem, hogy elveszítem, eme időszakban élni sem volt kedvem, sajnos ez meg is látszott rajtam. Utánna kezdett el tudatosan taszítani magától. Keveset beszéltünk, nem mert szemembe nézni, nem lehetett megcsókolni és nem volt aktus sem. Most hétvégén pedig azzal adta ki az utam (függesztette fel a kapcsolatunkat), hogy jellembeli különbségek vannak köztünk, nincs jövőképünk, már nem úgy szeret, mint régen és nem voltunk boldogak, pedig én kértem, hogy hadd küzdjek meg érte. Tudni kell rólam, hogy elég önbizalomhiányos és kicsit zárkózott vagyok, nehezen nyitok az új dolgok íránt. Ő pedig mindenkivel kedves és közvetlen . Elég romantikus lélek vagyok :/. Én mindent megtettem érte, megadtam neki amit lehetett, kitártam neki a szívem, teljesen megnyíltam neki , ő volt az első nagy szerelmem. Most elég rossz passzban vagyok, és nem tudom mit csináljak, mert még mindig szeretem őt. Barátaim azt tanácsolták, hogy felejstem el, keressek mást, mert én sokkal jobbat érdemlek nála. Továbbá mondták, hogy ha igazán szeretett volna akkor velem marad. Ha tovább küzdenék érte az szánalmas lenne, mert őt már nem érdeklem. Azt is hangsúlyozták, hogy nem az én hibám volt. Ja és mikor kimondta, hogy legyen vége megkönnyebbültem.

Elkezdtem futni, ezeni, tanulni és letettem a cigit, sokkal jobbnak érzem magam, mint előtte.

Lehet, hogy túl sokat törődtem vele és keveset magammal?

Küzdjek érte vagy engedjem el?