Szerintetek küzdjek vagy legyen vége?

16 éves fiú vagyok és van(vagy már nincs, nem tudom) egy szintén 16 éves barátnőm. 4 éve vagyunk együtt, és mióta együtt vagyunk egy iskolába és egy osztályba jártunk mindeddig. Rengeteg időt töltöttünk egymással szinte mindig együtt voltunk, mindenhova együtt mentünk ahova csak lehetett. Mikor összejöttünk még a legelején az volt mindkettőnknek az első szerelem és az első párkapcsolat. Annyira korai volt (bár nem bánom és nem érzem korainak) hogy 5 hónapig nem mertünk egymással kezdeni semmit, csak egymás kezét mertük megfogni. Sőt még tisztáztuk is egymás közt hogy ez nem lesz így jó de aztán ez megoldódott.. Talán 2x volt hogy szakítottam vele, egyszer egy hónapra utána pedig 3 napra. Mindegyik a kapcsolat elején történt, úgy éreztem már nem szeretem de tévedtem és visszaszereztem őt. Aztán egy lánnyal az osztályban nagyon jó barátságba elegyedtem, mindig ölelkeztünk sokszor egy nap és lelki támaszai voltunk egymásnak. Kb. egy hónapig ment ez így, a kedvesem nem tűrte el tovább, viszont én addig nem sejtettem hogy zavarja. Amint elmondta hogy választanom kell, egy levélben "szakítottam" a barátommal. Rengeteg veszekedésen mentünk keresztül, nagyon borzalmas elfajult viták zajlottak közöttünk, nem bántottuk egymást soha, szavakban is mindig törekedtünk rá hogy ne mondjuk olyat amit megbánunk később és a fontos mindig az volt hogy egymásra ne mondjunk csúnya dolgokat. Ő régen a kinézetével hívta fel magára a figyelmet, eléggé hivalkodóan viselkedett és csak ezért voltak vele a barátai. Amint később ezt ő is bevallotta, rosszul tette és nagyon sajnálja hogy úgy viselkedett. A legtöbb konfliktus köztünk ezért keletkezett, mert én mindig is megpróbáltam kinevelni belőle ezt, mert ő otthon is ezt látta a 3 lánytesójától, és én szerettem volna ha nem csinál magával ilyesmiket azért hogy szeressék, ott voltam neki imádtam önmagáért, nem a kifestett szeméért és az agyonra vasalt hajáért és a fenékcsíkig érő nadrágért..Őt szerettem és nem azt akit művel magából, a szülei nem nagyon törődtek vele, minden nap suli után elcsászkált a barátnőivel cigizni meg ide oda. Próbáltam megtanitani neki hogy legyen magabiztos, volt egy pedofil tanárunk, aki rá is megpróbált rászállni de szerencsére nem ment már neki, plusz még egy pedofil volt aki a facebookon próbált tőle meztelen képeket kérni. Annyira naiv volt, hogy ennek az embernek kibeszélt kettőnket, az egész kapcsolatunkat. Azóta a dolog óta nincs facebookunk. Valamennyire sikerült megtanitanom neki hogy tudjon az embereknek nemet mondani, és ha valaki szembeszáll vele akkor ne azt tegye, hogy eltűr mindent és utána máson tölti ki a haragot vagy bármit amit nem engedett ki..Nagyjából vége lett annak az időszaknak mikor arról kellett győzködjem hogy nem kell ilyennek lennie hogy szeressem őt, és bekerültünk a gimibe. Nagyon sok rossz dolog ért minket az általánosba, nagyon megkeserítették ott az életünket, el kellett mindenkitől húzódni és csak ketten voltunk, mi pedig ezt megszoktuk és úgy mentünk a gimibe is hogy mindig különcködtünk nem mentünk oda az osztályhoz. Megbeszéltük hogy megpróbálunk beilleszkedni, és amint közeledni kezdtünk a többiekhez, elvetették a sulykot, addig semmi baj nem volt de onnantól kezdve voltak akik szemétkedtek, akik nem tartották tiszteletben a kapcsolatunkat vagy volt olyan is aki teljesen ránk akart telepedni. Újra visszahúzódtunk tőlük és tartottuk a távolságot. Veszekedtünk még ekkor is sűrűn, sokszor volt hogy szakítottunk egymással, többnyire ő mondta ki mindig hogy legyen vége, és otthagytuk egymást a város közepén vagy ahol csak voltunk, de ez mindig csak 1 napig tartott vagy kettőig. Szerettem volna ha más lesz ha nem lesz olyan mint a többi lány, olyan kapcsolatot akartam amiben nagyon hűségesek vagyunk, és úgyérezte bezárom őt. Amikor jóban voltunk ő is ugyan úgy viselkedett velem mint én vele, ha valami bajom volt a viselkedésével, ő egyet értett velem és én szintén nem tehettem meg ugyan azt, egyet értettünk sokszor átbeszéltük ezt a dolgot, azt hogy ez nem olyan kapcsolat mint amiket látunk nap mint nap a suliban és nem fogunk olyan könnyen szét menni, nem ölelkezünk mással miközben ott vagyunk egymásnak és nem is flörtölünk stb... Aztán mikor mindig összevesztünk, teljesen az ellenkezőjét mondta, mint akkor amikor joban voltunk. Telejsen megváltozott a véleménye, mindig okolt engem ahogyan viselkedek vele, hogy ez nem normális és ez neki túl sok, meg azt is mondta hogy túl kevés és nem szerelemes, volt amikkel nagyon tényleg teljesen ledarálta a lelkemet, mert tudjátok mi a legrosszabb? Az hogy ezután ő mindig bocsánatot kért. Miért rossz ez? Azért mert minden egyes megbánása után jóba lettünk elhittem neki hogy nem gondolta komolyan, (mert veszekedéskor eléggé elszokott borulni az agya és nem tudja kontrollálni magát, hogy mit mondjon ki és mit ne, hiába igérte meg) és ezután mi történt, hát az történt hogy megint veszekedtünk és ugyan azokat mondta, megint hibás voltam és újra hallanom kellett hogy nem tud elviselni, neki nem ez kell és örül hogy megváltoztattam de nem tud velem lenni. És újra kibékültünk. Ez így ment, míg jött a 2013-mas nyári szünet. Mert most együtt akartunk menni dolgozni egy helyre, de nem jött össze és nagyon megijedtem, kértem hogy ne menjen el hanem jöjjön velem munkát keresni de ő mégis odament. Megbeszéltünk egy időpontot hogy mielőtt munkába megy, megnézzük a lehetőségeket. Megbeszéltük azt mondta jönni fog. Bementem a busszal, kettő busz jött, gondoltam biztos véletlen a másikra szált, majd a végállomáson találkozunk. Leszálltam, és nem volt ott. Felhívtam mire a tesója azt mondta hogy ő még alszik, és mikor átadta neki a telefont, akkor a kedvesem azt mondta hogy nem akar bejönni mert tegnap este olyan rosszul köszöntünk el egymástól és haragszik rám, és hogy túl korán van mert neki dolgoznia kell ma még és milyen fáradt lesz. Rávettem hogy bejöjjön, megvártam az anyámmal mert ő is ott volt. Sajnos nem volt már máshol hely, és újra nagyon összevesztünk még ott aznap, én pedig egy hétre elmentem nyaralni valakihez, mondván hogy majd könyebben elfelejtem őt és végre túltudom magam tenni rajta. Hát nem sikerült, megkerestem írtam neki nagyon nehéz volt borzalmasan sokat könyörögtem amíg végre kibékült velem. Aztán jött egy házi buli, és mi ilyen helyekre nem szoktunk járkálni. Elkéretőztem tőle, és nem akart róla hallani se, de végül elengedett és mosolyogva mondta hogy azért borotválkozzak meg mielőtt elmegyek. Mikor hazaértem másnap, megint szakított velem amiért elmentem a buliba, mert nekem tudnom kellett volna hogy ő nem akarja. Nem hiszitek el...Minden erőmet összeszedtem, amit csak tudtam megtettem hogy mikor megyek haza kijöjjön elém a vonat elé, hogy személyesen meggyőzzem hogy ne akarjon szakítani. Kijött elém, és egyetlen szó nélkül a nyakamba ugrott. Meglepődtem, mert én mindig azon voltam eddig hogy megnézzem a lehetőségeket, vajon ki érdemel bocsánat kérést és ki hibázott ténylegesen, és próbáltam nézni az ő szemszögéből is, és sikerült. Csak az a baj hogy egyre inkább mindig én voltam aki könyörgött aki azt akarta hogy legyen jobb és küzdjünk, mindig én voltam aki megalázkodott levetette a büszkeségét és bocsánatot kért, a végén már akkor is ha nem én voltam a hibás. Aztán jól megszeretgettük egymást és ment egy ideig minden jól, mikor elmúlt ez az érzés egy kisebb vita miatt, pedig olyan volt mintha újra szerelmes lennék, és a kisebb vita után jött egy másik. Amikor megint szakított. Mint eddig megint elhívtam egy találkozóra de nem hiszitek el nagyon nehéz ilyenkor vele bármit is megértetni, pláne nehéz elhivni hogy jöjjön el..csak szakitani akar és kész semmi más de sikerült végre eljött és ott voltunk. Volt egy kis vitatkozás, a legvégén viszont békében mentünk haza kibékülve. Amíg nyaralni voltam, mondta nekem az egyik szakításakor, hogy ne aggódjak mert elfog menni egy másik iskolába hogy azt tanulja amit akar, és amúgy se szereti ezt a gimit. Mondanom se kell hogy sikerült megállítani, megbeszéltük hogy ezt a gimit még együtt végigjárjuk és utána elmehet tanulni mást, de a napokban elgondolkoztam hogy nagyon elfáradtam az elmúlt két hónapban és úgy érzem senki nem tett volna ennyit ezért a lányért, de én nagyon szeretem még most is, és úgy döntöttem, hogy választást kínálok neki, hogy elmehet abba az iskolába amibe akart, viszont a tudtára adtam hogy 90% hogy szakítás lesz ha elmegy, mert nem bírom majd ki nélküle, és félteni fogom stb... Én pedig azt mondtam magamnak, ha itt marad velem, tudni fogom hogy nagyon szeret és megpróbálom elfelejteni ami volt, de ha azt választja hogy megy, és kimondja, akkor helyben véget vetek ennek és szakítok vele. Megtettem. Könyörgött hogy ne, mert megöli magát, mondjuk ezt már énis mondtam neki és teljesen komolyan gondoltam, azért nem tettem meg mert találkozott velem és sikerült kibékülnünk, és csak mondta hogy még egyetlen esélyt kér csak had maradjon velem ő nem fog elmenni ha tudta volna hogy szakítok akkor nem megy el..Mondom neki hogy ez volt a lényeg, tudni akartam hogy kit választasz akkor ha szabad akaratod van, plusz még megfejelve azzal a 90%-al hogy szakítás lesz. De tudjátok mit, kibékültünk újra. Megbeszéltünk egy találkát szombatra, amit lefújt mert otthon segítenie kellett, mondtam neki semmi baj, majd találkozunk holnap. Tali előtt pontosan fél órával felhívott hogy a tesójáék mennek fürdeni, megyünk e velük. Mondom neharagudj de egyáltalán nem készültem erre és azt beszéltük meg hogy máshova megyünk.. Mikor odaértem leszálltam a buszról olyan volt mint egy sárkány dühöngött kiabált velem és azt mondta hogy nem volt érdemes találkozni, és hogy én sose megyek vele sehova én csak be akarom zárni egy pincébe őt...Mondom neki hogy de figyelj megbeszéltük hogy lezárjuk a múltat, megigértem hogy menni fogok veled fürdeni is csak egyet ne kérj hogy hozzátok menjek. Nagyon pipa lett mert a 4 év alatt mindig csak ő jött, egyetlen egyszer nem voltam náluk mert nem is tudom félek vagy én nem tudom hogy miért de valami visszatart hogy odamenjek. Alkoholista az apja és az enyém is az és nem is tudom..na mindegy és veszekedtünk, mondtam neki hogy: te mondtad nekem hogy veszekedni nem akarsz találkozni, és most meg te cirkuszolsz, és semmit nem lehet vele megbeszélni mindenre csak hajtogatja azt hogy jó akkor nem, vagy jó akkor semmit. Mert mondtam neki hogy mégis miért találkoztunk akkor, nem azért hogy élvezzük? Te rontod el mondom hogy így veszekszel velem azért mert msot nem mentem el fürdeni. Erre ő azt mondja hogy jó akkor én rontom el, jó akkor én veszekszek. Hiába ígértem meg hogy egy hét mulva elmegyünk ugyan oda ahova szerette volna, de nem akarta. Megígértem és nem hazudtam, neki de annyira el akart ma menni, hogy a tali közben hívta a tesója hogy jönnek kocsival és elvigyék őt is vagy ne, és mondta hogy igen, kértem tőle hogy jó mivel nem tartotta be a szavát hogy megértő lesz és nem csinál olyat amit megbán, ezért szakítsunk és búcsúzzunk el rendesen. Elkezdtük egymást ölelgetni aztán sírtunk mindketten nagyon és ekkor hívta a tesója, felállt a padról, én megfogtam a kezét hogy üljön vissza és megkérdeztem tőle hogy miért kért még egy esélyt ha igy viselkedik a talin velem, és aztmondta ő se tudja, Elment és utána futottam sirva hogy akárhova elmegyek vele amit csak szeretne és megígérem még hozzájuk is elmegyek de midnen hiába volt, érzelem már nem volt benne semmi más csak düh, és otthagyott. Felszálltam egy buszra és hazáig sírtam. Ez tegnap volt. Ma még akart nekem mondani valamit és megfogom rá kérni hogy addig ne beszéljünk amig válsz nem érkezik nekem, mert nem tudom már eldönteni hogy hagyjam hogy vége legyen vagy ne.