Mit tehetnék, ha az érzelmeim kihülni látszanak?

6 hónapja vagyunk együtt a barátnőmmel, de sajnos csak távkapcsolat lévén, hétközben 140 km választ el egymástól, és csak hétvégente találkozunk. Legtöbbször én utazok, mert hétvégén is dolgoznia kell, nagyon ritka, hogy ő el tud hozzám jönni. Hétközben is sokat dolgozik, vagy ha éppen nem dolgozik, akkor is akad sok tennvaló a ház körül, és mindig el van foglalva. Naponta azért párszor tudunk beszélni telefonon, de sokszor úgy érzem, hogy zavarom, vagy hogy éppen nincs mit mondanom, mert nem történik annyi minden velünk. De azért mindig jól esik hallani a hangját. Hétvégén is ha megyek hozzá, éjfél után tudunk együtt tölteni pár órát, mig el nem alszik a fáradtságtól, majd reggel mennem kell haza, mert kezdi a melót, és nekem is kell otthon lennem közbe. Ez így megy péntek-szombaton, vasárnap már utaznom kell vissza abba a városba, ahol én dolgozok. Egyszóval nincs ideje rám. Már régebben beszéltünk erről, de rosszúl érintette, mert saját maguknak dolgozik, és azt mondta, nem tud változtatni egyelőre, de idővel jobb lesz. Azóta eltetlt már pár hónap, és a helyzet változatlan maradt, és így már rettenetesen kényelmetlen. Annyira szerettem, és úgy éreztem végre megtaláltam azt, aki után már mást nem érdemes keresni, de sokszor kívántam, bárcsak ne szeretném ennyire, mert ez a kapcsolat többet elvesz, mint amennyit adni tud. És most úgy érzem, hogy az érzelmeim szépen lassan kezdenek kihülni, akármennyire is harcolok ellene. Ő nagyon szeret, de hozzá van szokva, hogy nem töltünk együtt annyi időt, és szerintem annyira bele helyezkedett ebbe a szerepbe, hogy nem is biztos, hogy valaha lépni fog ezért, hogy ez változzon. A testvére azt monda, hogy még senkit nem szeretett annyira, mint engem, ugyh. a szakítás biztos nagyon összetörné, és úgy érzem engem is megviselne, de szerintem azért egy jó kapcsolat ennél többről kellene szoljon. Nem látom a kiutat ebből az egészből.