A túllépés mindig ennyire hosszú?

Volt egy nagyon jó dolog, sajnos nem olyan sokáig mint ahogy én azt valójában szeretném. Ám külső tényezők miatt ennek vége szakadt, és sajnos körülbelül a lehetetlennel egyenlő, hogy folytatódjon. (Bár, mondanám, hogy van ok a reményre, mert pár év múlva talán... Reménykedni ettől függetlenül nem reménykedek, de az se lesz ellenemre, ha úgy hozza a sors, tökjó, hogy az jövőben bármi megtörténhet, amire nem is számíthatnál, de azt se bánnám, ha X éven belül nem ott kötnék ki, hanem máshol.)

És reálisan meggondolva: igen, túl kell hogy lépjek, mert ennek nincs értelme. Találok is embereket, akik tetszenek - sőt - és totál elvagyok az életemmel, boldog vagyok, még ha agyalok is mindenen.

De: mivel tudom, hogy túl kell lépjek, úgy voltam vele, hogy alakuljanak úgy a dolgok, ahogy én szeretném, sose árt ha nyitott vagyok. Ám a szex így nekem nem működik, túlzottan feszült vagyok, mert érzem, hogy legbelül nem léptem túl.

Ez akkor esett le leginkább, amikor azt hittem, hogy teljesen elveszíthetem az életemből. És nem akarom. Igazából bármit megtennék, hogy vele legyek. Tény, hogy örülök annak, ami jelenleg van, de nekem ő a fontos, és ha tudom, hogy ott van, legalább csak havernak, akkor megnyugszom, habár még mindig rossz, hogy nem lehetek vele.

De ez így rossz, én soha nem akartam rajta túllépni. De racionális vagyok, meg boldog akarok lenni, tehát ennek így vége, csak emellett türelmetlen is.

Srácok, bocsi a hosszú bullshitért, tudom, hogy pocsék és nyálas, de én másokat sem akarok megbántani, sőt senkit, de nem tudom még, hogy mit tegyek hogy vége legyen ennek az érzésnek, mert nem akarom ezt már, mert nincs értelme.

és ez most kissé zavar. Meg hogy csak jó emlékeim vannak, igazából nincsen egy olyan ami így rossz pont és akkor csá már utállak megbántottak. És nem is akarok senkit utálni azért mert belemagyarázok dolgokat.