5 év után vége. Kicsit hosszú lesz de megköszönöm ha elolvassátok. Tud tanácsot adni valaki?

5 év után szakítottunk a barátnőmmel sajnos. Nem harmadik személy volt az ok sem elhidegülés. Ezt az 5 évet távkapcsolatban csináltuk végig viszont kitartottunk egymás mellett és teljes szívből őszintén szerettük egymást és bármilyen akadály gördült elénk azt megoldottuk. A szakítás oka pont a távolság lett mert bár voltak terveink, a távolság ellehetetlenítette, hogy megtudjunk valósítani belőlük akár csak egyet is. A volt barátnőm egy ambiciózus és nagyon okos nő és nem ismertem még hozzáfoghatót aki ennyire tud szeretni feltétel nélkül. Ő 24 én 30 éves vagyok. Ahhoz hogy tervezni tudjuk a jövőben nekem is jobban kellett volna dolgoznom azon hogy ez létrejöhessen de hibáim egyike a dacosság volt. Tisztában vagyok a hibáimmal viszont azokat korrigálni nem kevés idő de még így sem kaphatnám Őt vissza. Többször is neki futottunk a kérdésnek, hogy lehetne megoldani a dolgokat, hogy maradhatnánk együtt. De sajnos mindig ugyan oda lyukadunk ki. Nem haraggal váltunk el, mindent megbeszéltünk éretten töviről hegyire. Ma egy hónapja hogy pontot tettünk a történetünk végére. Ettől függetlenül szinte mindennap találkoztunk/zunk. Mindketten szeretjük egymást és ugyan úgy nézünk a másikra mint akkor, amikor együtt voltunk. A találkozások alkalmával nem történik semmi olyan viszont. Értem ez alatt azt, hogy szeretkezés vagy csók. Egy hét múlva megy Németországba így nem fogom látni, jobb esetben csak a hangját hallhatom majd. Tudom most jönne az hogy " a szakítás ezzel jár, lesz időtök gondolkozni egymás nélkül" és hasonló standard monológok. Még hosszasan tudnék írni de inkább a kérdésem lényegére térek. Van itt olyan aki hasonló helyzetben volt vagy van? Tudna-e nekem tanácsot adni, hogyan tegyem majd a napjaimat elviselhetőbbé illetve, hogy hogy ne rokkanjak bele a hiányába? A csajozz be és hasonló tanácsokkal nem tudok mit kezdeni, így szépen kérlek titeket, hogy értelmes, komoly választ adjatok ha tudtok. :( Trollkodásból és más hasonló válaszokból nem kérek. Nincs ismerősöm sajnos aki járt ilyen cipőben és tudna tanácsot adni ezért írtam ide abban a reményben, hogy hátha szerencsém lesz. Tudom hogy nem rendhagyó de nem is egyedi eset amit leírtam de a válaszokat (ha kapok), előre is .