Szerintetek megpróbáljak kibékülni vele ebben a helyzetben?

7 hónapja voltunk együtt, 22 illetve 23 évesek vagyunk, múlt héten vesztünk össze nagyon komolyan, és Fb-on való szakítás lett a vége 5 perc alatt. Most nem részletezném, hogy pontosan mi volt a közvetlen indok, amit kiprovokált, de az előzménye az volt, hogy összetörtem a lelkét pár nappal előtte, mert világossá vált neki, hogy nem akarok még eljegyzést, amire ő már másfél hónapja utalgatott, hogy majd lassan lehetne (és sajnos nem kötöttem ki világosan előbb, hogy még nem akarok, hiszen alig 23 évesek vagyunk, és fölösleges siettetni, még akkor is, ha megmondta, hogy utána nem akarna még évekig esküvőt, csak ez fontos neki - de összességében úgy érzem ez az egy bűnöm tényleg volt az egészben, hogy nem tettem világossá előbb, de igazából még nem volt komolyan szó róla, csak utalások). Én megpróbáltam már a következő nap kibékülni vele személyesen, de nem sikerült, nem szólt hozzám úgy hagyott ott, és utána csak súlyosbodott a helyzet, és még csúnyábbakat mondtunk egymásnak, szintén Fb-on. Következő nap anyukáját tudtam elérni, neki elmondtam, hogy sajnálom, hogy ez lett az egészből, és részemről bocsánatot kértem azért, amiket esetleg alaptalanul mondtam. Következő nap kaptam egy sms-t a bnőmtől, hogy majd keresni fog, de hogy addig ne hívjam se őt, se az anyját. Eltelt már 4 nap azóta, és egyre jobban úgy érzem, hogy ezt ő érzelmi zsarolásként csinálja, mert tudja, hogy mennyire rossz ez így nekem lezáratlanul, megbeszéletlenül, függőben. Arra gondoltam, hogy a nálunk hagyott esernyőjének ürügyén átmegyek hozzájuk, és megpróbálom kihívni beszélni. De ismerem, hogy milyen makacs, és kétlem, hogy ki fog jönni. De mindenképp le szeretném zárni, így vagy úgy. Szerintetek mit tegyek? Várjak, és addig is érezzem rosszul magam, ő meg legyen elégedett, hogy majd ő hív, mikor kedve tartja, addig meg tudja, hogy rosszul vagyok folyamatosan?