Van olyan, hogy valaki elfojtva a szerelmi gyászt?

Beszéltetni kell és türelmesnek lenni.

Én is ebbe a hibába estem. Vége lett a három éves kapcsolatomnak és hirtelen beleugrottam egy másikba, mondván, hogy túl vagyok én ezen. Persze egyáltalán nem voltam. Eltelt azóta másfél év, de igazán azóta sem találom a helyemet.

Egyszerűen a munkába, a suliba és egy új kapcsolatba fojtottam a bánatomat, nem adtam ki magamból. Ma már erre képes vagyok, mert érzem, hogy nagyon nem jó a lelkem legmélye és ezt minél előbb ki kell pucolnom belőle mostmár. Nekem mi esik jól? Ha leülnek velem őszintén beszélgetni érzésekről. Támogatva érzem magam. Ennyi. Ennél többet senki nem tud segíteni. Ezen felül eljárok futni, hogy a fejem kicsit kitisztuljon nap végére. A többit nekem kell megoldani.

Ne furcsálld, ha jól van. Emberek vagyunk, különbözünk. Lehet neki így megy könnyebben a feldolgozás, míg másnak úgy, ha belesüpped egy kicsit a gyászba.

Az én lelkem azért foszlott végleg szét, mert néhány hónapja találkoztam egy sráccal, aki nyitott felém és aki felé én is nyitottam. Kiderült, hogy akkor lett vége a kapcsolatának és én direkt rá is kérdeztem, hogy biztosan készen áll-e beleugrani egy újba? A válasz az volt, hogy természetesen igen. Na két hónap után megkaptam, hogy ő mégsincs erre készen... Egyszerűen az ember szerintem megpróbálja eleinte minél könnyebben venni, aztán ahogy múlik az idő leesik neki mi is történt valójában és nem tudja kikerülni a vonzatát. Lehet nála is így lesz. Biztosítsd arról, hogy rád számíthat, veled mindig beszélgethet a problémáiról. Próbálj vele erről beszélgetni, de ha nem akar, akkor ne erőltesd!