Hogyan kell túlélni egy szakítást?

Kicsit hosszú lesz.A volt párom és én mindketten 22 évesek vagyunk,3 évig voltunk együtt.Én nagyon szerettem őt,tényleg mindent megtettem érte,néha többet is mint kellett volna...Amikor problémánk volt a kapcsolatba,akkor nálunk az volt az első,h megoldjuk és ne szakítsunk.Szerettük egymást...legalább is én így láttam.Ezen a nyáron,viszont mint akit kicseréltek volna.Nem egy városba lakunk,de autóval 15 percnyire egymástól.Alig akart velem találkozni,mondván neki szabadság kell.És én megértettem,úgy voltam vele h persze kell ez minden kapcsolatba.De utána 3 hetente ért rám...nem dolgozik,csak mindig a haverokkal volt,és szerinte ez érthető h csak ilyen kevésszer találkozunk.És ahogy ő így eljárkált,haverokkal volt,úgy ritkultak a beszélgetéseink is.Alig hívott fel,volt beszéltünk facebookon,és egyszer csak lelépett,és utána mondta h ő elfelejtette h beszéltünk...közben minden csajt bejelöl szinte facen,beszélget ismeretlen lányokkal,és főleg arra kíváncsi h ő tetszik-e nekik...vannak lány barátai is,és nálam ott szakadt el a cérna,amikor az egyiket kirakta profilképnek,holott engem soha nem rakott ki..a kép alá meg mentek a szivecskés,meg puszis kommentek...akkor gondoltam magamba h most már ebből elég.Megkérdeztem h leveszi-e a képet.Azt mondta nem.Mondtam h rendbe,akkor itt rakott pontot a kapcsolat végére.Utána felhívott és elmondta h ő már igazából régóta nem szerelmes belém.Nagyon szeret,de nem szerelmes.És h szerinte én tökéletes vagyok,és próbált szerelmes lenni,de nem ment.Engem lesokkolt.Mert mindig amikor ilyen témába kerültünk,mondtam neki,h ha nem szeret mondja meg.És mindig azt mondta h szeret,ezért ért olyan váratlanul.Tudom h jobb ez így mert a szerelmet kierőszakolni nem lehet,és nem is akarom,csak borzasztóan érzem magam...mindig sírok,akármerre nézek őt látom mindenhol,és szeretem is még.A kérdésem,hogy ki h élte meg a szakítást? Mitől lett könnyebb? Hogyan éltétek túl?