Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen esetben hogy lehet túlélni egy szakítást?
5 évig voltunk együtt, én még mindig szeretem de ő már nem szeretett, ezért szakított velem. Azt mondta, barátként még mindig fontos vagyok neki ezért rá mindig mindenben számíthatok továbbra is, de én nem tudok rá barátként nézni, úgyhogy nem tudom, mi lesz ebből. Ezalatt az 5 év alatt minden barátomat elveszítettem, mivel csak rá fordítottam a figyelmem, ő volt a mindenem, a szerelmem és a legjobb barátom is egyben. De most nem maradt senkim a családomon kívül. Nem szoktam eljárni bulizni, én inkább az az otthon ülős típus vagyok, zárkózott vagyok, nehezen nyílok meg idegeneknek, ezért azt sem tudom elképzelni, hogy valaha újra boldog lehessek valaki mással, mint amilyen vele voltam. Sajnos emiatt a tanulás sem megy, pedig pont tanulnom kéne az elkövetkezendő vizsgáimra. Mit tehetnék, hogy ne legyen ilyen sz@r? Teljesen depresszióba estem, úgy érzem nincs tovább értelme élnem, hisz ő jelentett számomra mindent. Magányosnak és elveszettnek érzem magam.
Egy elkeseredett lány
válasza:Ez a "legyünk barátok" duma mindig előkerül, de szerintem rögtön utána sose működik. Nekem fél-egy év után szokott csak, mikor már kicsit leülepedett a dolog.
Bulizni én sem szoktam eljárni, nem szeretek, ebből soha semmilyen hátrány nem ért még, ettől szerintem ne félj:)
A tanulás akár jó is lehet, ha el tudod vonni vele a figyelmed.
Ilyenkor semmit nem tehetsz, hogy ne legyen rossz. Bocsánat, de azt hiszem, ezzel vagyok őszinte. Cserébe megígérem, hogy az idő majd begyógyítja;)
22/F
válasza: válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat. Sajnos én alapvetően depressziósabb típusú ember vagyok plusz szükségem van egy szerető társra, egyvalami tud(ott) boldoggá tenni és az a szerelem, amikor vele voltam, olyan boldog voltam, mint még soha az életemben, és ezt a boldogságot semmi mással nem lehet pótolni. Ezért is vagyok elkeseredve.
10:46-os: Mi is úgymond távkapcsolatban éltünk, habár nem lakunk olyan vészesen messze egymástól, busszal fél óra, de ez is elég volt, hogy alig tudjunk találkozni. Nyáron még minden rendben volt, akkor a szabadidőnkből kifolyólag sokat tudtunk együtt lenni, boldogok voltunk. Mióta elkezdődött a suli, azóta egy kezemen össze tudom számolni, hányszor találkoztunk. Mondjuk éreztem is, hogy ez lesz a vége, mivel alig akart találkozni, konkrétan sokszor már könyörögnöm kellett 1-1 találkozóért. Már én sem voltam boldog mellette, de mivel még mindig szerettem (és még most is sajnos) képtelen voltam elengedni. Ezért teljesen át tudom érezni, amit érzel, velem is pontosan ez játszódott le, hiába beszéltünk neten keresztül, úgy nem éreztem a szeretetét... ami aztán később kiderült, hogy el is múlt. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!