Szerintetek mi a legtisztességesebb és egyben legkíméletesebb módja a szakításnak?

Miért ne lehetne megadni a másiknak arra a lehetőséget, hogy túltegye magát rajta? Miért mindig úgy kell szakítani, hogy a másiknak a legrosszabb legyen? Én tudom magamról, hogy ha szakítás van, akkor nagyon nehezen tudom azt megemészteni, hogy soha többé nem láthatom, soha többé nem érhetek hozzá, nem kereshetem.

Egy idő után úgyis elfogadja az ember, de ez a két hét részéről szerintem csak azt jelenti, hogy addig lelkileg valamennyire túlteszi magát, így nem haraggal fogtok elválni. Jól elvagytok most is, de képzeld azt el, hogy ha neked lesz új társad akkor mi lesz?

Azt nem tudom mi a legjobb módszer, de leírom mi NE csinalj.

Megtörtént velem ketszer is. Az elso eset, egesz nap egyutt voltunk, este facebookon "ennyi volt". Elojel nelkul. Undorito ahogy igy visszatekintek.

Masik ami a kozelmultban volt. Sok veszekedeses kapcsolat, amiatt mert nem is talalkoztunk szinte. Szemelyesen nem mondta el, ereztem de nem mondta el. 3napra ra ismet facebook...

Szoval szemelyesen, ne kertelj, ne tapintatoskodj, oszinten szolva inkabb legyen benne egy kis harag, konnyebben elfelejt..