Életem szerelme, akivel több mint 10 évig szerettük egymást, házasodik, jön a baba. Fel lehet ezt valaha dolgozni?

Próbálj ne kihívásként gondolni arra, hogy visszaszerzed, velem is volt ilyen, és visszagondolva ő az az ember, akit a legjobban gyűlölök a földön, hogy ezt így megtette.

Semmiképpen se foglalkozz vele, próbáld magadban mindenképp lezárni.

Nálam úgy sikerült gyorsan, hogy találtam egy normális párt magamnak.

Örülj neki, hogy boldog.

Ha házasodik, baba.... akkor neked nem volt már semmi esélyed, hiába tápláltad a reményt.

Az élet meg... úgyis hoz még olyan fordulatokat, amiket elképzelni se tudsz, várd csak ki: jó is lesz közte!

Kérdező, csak saját magadat emészted, siratod a jó nagy semmiért! A múlton képtelen vagy túllépni!

Már nem lehet életed szerelme, mert már nem vagytok együtt. Te már csak a múltban táplált érzéseidbe kapaszkodsz. És te is beleestél abba a hibába, mint rajtad kívül nagyon sokan, hogy alárendelted magad annak az illetőnek, tehát, ha ő nincs, akkor nincs is életed és úgy érzed, hogy nélküle egy senki vagy!

Zárd le a múltat, foglalkozz a jelennel! Kezdj új kapcsolatot, menj el pszichológushoz, hagyd abba a gyógyszerek szedését, mert azok úgysem fognak rajtad segíteni, csak függővé válsz tőlük, és azt hiszed, hogy majd a nyugtatók és az antidepresszánsok majd segítenek neked. A jó fenét fognak neked segíteni, ha te nem segítesz magadon és nem kezdesz új életet!

Gondolkodj logikusan, ha szeretett volna téged, vagy jól működött volna a kapcsolat, akkor vége lett volna? Nem, a mai napig tartana. De nem így lett. Tanuld meg elfogadni a helyzetet és felejtsd el, vagy szenvedj tovább!

Mindegy mit csinálsz, a döntés csak rajtad múlik:

vagy lezárod a múltadat és kezdesz egy új boldog életet, vagy tovább emészted és sanyargatod magad és jó pár évig, amíg jól esik neked depressziós és boldogtalan leszel és közben meg gyógyszerfüggővé is válhatsz!

Szóval melyiket választod: a boldog új életet, vagy a jelenlegi boldogtalant?

A 4-es jól írta; túl kell lépni. Persze, mondani könnyű tudom. Nekem is volt, hogy annyira szerettem valakit, hogy bármire képes lettem volna értem, tiszta szívemből szerettem. De egy idő után nem kellettem neki. Iszonyúan fájt, nem kellett-nem akartam senkit.

De muszáj volt belátnom, hogy vagy továbblépek és megpróbálok magamra koncentrálni, vagy "kicsinálom" magam, a miért? a nagy semmiért...mert ő nem szeret.

Közhely, hogy az idő segít, de segített. És azt sem tanácsolom, hogy haragudj, nem kell. Legyen neked közömbös, felejtsd el.

9-es, és ah úgy is volna, mit segít ez a kérdezőn?

Amúgy meg boldogan élne a gyerekeikkel, míg meg nem halnak, - a kérdezőnek ezzel már egyáltalán nincs mit filózni.

Nem most lett vége a kapcsolatnak, - de hát vége.

Most sem inkább vége, mint eddig.