Aláztad már meg magad valaki miatt, aki nem szeretett, és elhagyott, nem kellettél?

Igen, miután elhagyott, hetekig könyörögtem neki,hogy találkozzunk még, többször is mondtam mennyire szeretem, nem tudok nélküle élni... neki ez tetszett és elhitette velem, hogy van még esélyem, aztán nagyon csúnyán kiszúrt velem, és megalázott..

akkor fogadtam meg,hogy soha többet nem csinálok ilyet, és lesz bennem több tartás. Szánalmasan viselkedtem, ami tetszett neki... hát többet nem akarok ilyen helyzetbe kerülni.

20/L

13 évesen (nulladik miatt) kerültem gimnáziumba, kollégiumba. Első nap megláttam egy srácot, szerelem azonnal. Pár évig koslattam utána. Barátok lettünk, de ő egyben nagy nőcsábász volt, én jóbarátként (kutyaként :)) első sorból néztem a hódításait. Az évek folyamán néha közelebb kerültünk, de tényleges kapcsolat soha nem lett belőle.

Egy évvel idősebb volt nálam, így a történetnek nagyjából ott szakadt vége, amikor főiskolára ment. A kapcsolatot tartottuk, de idővel lazult, néha évekig nem beszéltünk. Azóta 15 év eltelt, mindketten megházasodtunk, nekem gyerekem is született.

Nemrég felvettük ismét a kapcsolatot, meghívott minket magához. Egy fél napot töltöttünk náluk, négyesben (házastársakkal) beszélgettünk. Egyszercsak kitört belőle, hogy ő mennyire szégyenli a régi énjét, hogy húzta a lányok agyát, amikor tudta, hogy szerelmesek belé és visszanézve nagyon rosszul érzi magát a viselkedése miatt.

Én csak ültem megkövülten, a férjem láthatólag visszafojtva a nevetést (ismerte a sztorit) kioldalgott.

Egyrészt kedves gesztus volt tőle, másrészt én ezt már nagyon régen helyretettem magamban. Rájöttem, hogy hülye voltam, hogy olyan szekér után futottam, ami nem vett fel, de barátként mindig is kedveltem.

De 15 év után szembesülni a régi, marha énemmel nem volt túl kellemes, ott helyben süllyedtem volna el. :)