Hogy szakítsak vele? (nagyon hosszú lett)

Hétfőn nagyon összevesztünk. Megígérte, hogy aznap reggel szól, hogy mikor találkozhatunk. Írtam neki egy sms-t, hogy elfelejtette megírni az időpontot, semmi válasz. Este hatig vártam rá, mikor felhívtam, hogy hol van. Közölte, hogy otthon. Kiborultam, lecsaptam a telefont. Később mikor bekapcsolta a gépét, derült ki, hogy tényleg megírta, csak azt felejtette el, hogy a program csak akkor küldi el amit ír, ha mindkét gép online. Nagyon kiborultam, hogy annyira nem képes, hogy felcsengessen, mert 5-10 percre lakom a találkozóhelyünktől, és hogy válaszoljon az smsemre mondjuk facebookon, ő eladta az okos telefonját, de nem hiszem el, hogy nincs senkinek akivel jóban van. A nevetséges, hogy az évfordulónkat ünnepeltük volna. Nos, én kissé dühösen leírtam neki, hogy tudom játszani ment csak haza (függ az internettől, meg a számítógépes játékoktól), az volt a mentsége, hogy beázott a cipője, ami nem mentség, nálam vannak száraz ruhái, átöltözhetett volna, anyu pedig nem hagyta volna, hogy vizesen utazzon, haza vittük volna... Nos miután leugattam virtuálisan, megírtam, hogy ha akar valamit, holnap kimegy a vonatom elé. Ezután megszakítottam vele minden kommunikációt. Kb 20 perc múlva írt facebookon, hogy a holnap neki nem jó, mert dolga van, és elbúcsúzott. Újra leugattam, hogy ha rajta múlna nem találkoznánk soha, mert ha lemondja a találkozót sose ad alternatívát és téren kéne csúsznia, hogy bocsájtsak meg. Erre kiakadt, elmondta, hogy elege van belőlem, hogy mindenért csesztetem, meg h nem vagyok képes megérteni miért kellett hazamennie. Mondtam neki, hogy a vizes cipő nem indok. Erre mondta, hogy más oka volt. Megkérdeztem, hogy micsoda, persze "semmi". Belementem, hogy oké szakítsunk, nekem is kezd sok lenni belőle (rengetegszer tapintatlan és bunkó velem). Erre elkezdett visszakozni, hogy a betelt poharat ki lehet önteni (wtf?!), de legyen úgy ahogy én akarom. Kimásoltam neki, hogy elege van belőlem, megmondtam, hogy ő döntött. Visszaírt, hogy elfogadja a döntésem. Csak pislogtam. Végül is szünetben egyeztünk meg ami vasárnapig tart. Megszakad a szívem, de nekem ez már nem megy, egy év alatt kb. 20szor felejtette el a találkozónk, meg aludt el. Vissza se merek gondolni, hogy fél éve nem kérdezte meg, hogy milyen napom volt, mert úgyis elmondom, nem kaptam cserepes virágot, mert úgyis megölöm (amit nőnapra kaptam, azt tényleg megöltem véletlenül, de ki ad kertbe kiültetős virágot, panelba lakó lánynak?!), 3/4 év volt megtanítani, hogy ő is rám írhat ám.

Mindketten abban a szent meggyőződésben élünk, hogy nekünk van igazunk. Én sírok meg minden bajom van, ő játszik. Kiderült, hogy egy apróságban viszont hónapok óta hazudik. Egyszerűen nem tudok vele szakítani, mert engem fog kihozni hibásnak, és lehordani mindennek, ami nagyon fáj mert szeretem és hiányzik, de nem bírom tovább elviselni a nemtörődömségét.

Változtatni egyikőnk se tud, ő nem tud kedvesebb és törődőbb lenni, én sem tudok ilyen rideg lenni.

Ő fel van háborodva, hogy mennyi mindent tesz meg értem, tényleg rengeteg dolgot kapok tőle, de sehova nem megyünk, nem töltünk minőségi időt együtt, a neki főzök is a laptopomon játszik, ha nála vagyunk, összebújunk fél órára aztán gépezik minimum 1,5 órát (ez elmondása szerint 10 percnek tűnik). Addig én találjam fel magam, mert ha unatkozom, lelkiismeret furdalása van.

Nem tudom mit tegyek, nem akarom, hogy hozzám vágja, hogy én tehetek az egészről, mert ezzel teljesen összetör, azon agyalok, mit tehettem volna másképp.

Mindketten 20 évesek vagyunk.

Ne haragudjatok, hogy összeszedetlen voltam, nagyon padlóra kerültem.