Voltál már úgy, hogy szenttül hitted, hogy az ex-ednél nem találsz jobbat, de aztán mégis találtál?

Nincs okom kamuzni.

Kicsit újrafogalmazva:

Úgy hiszem, hogy soha többé nem fogok még egy olyan lányt találni aki ennyire művelt, akinek ilyen gyönyörű teste van és ilyen jó az ágyban, és ugyanilyen vonzalmat tud kelteni bennem.

Ugyanekkor együtt éltünk, de nem tudtuk egymás hétköznapi dolgait elviselni, nem tudtunk kompromisszumokat kötni. Teljesen más az értékrendünk. Pl én azt tartom hogy az embereknek szeretet és tiszteletet kell adni, megelőlegezve és meg kell próbálni megérteni azt aki rosszat tesz, ő pedig abban hisz hogy az embereknek előbb rá kell szolgálniuk az ő tiszteletére, és aki rosszat tesz az rossz és kész.)

Másképpen: ha az embereket mondjuk 10 szempontból jellemezzük, akkor 3-4 szempontból úgy érzem nem fogok jobbat találni (amely szempontok nekem nagyon fontosak) másik 6-7 szempontból viszont elhiszem hogy találok jobban hozzám illőt. Sajnos viszont amiben nem tudunk egyetérteni, azok tönkretették a szerelmünket, szét kellett költöznünk....

A helyzet hogy hibáztam sokat, nem sikerült javítanom a hibáim, ő is igyekezett, de mindkettőnk élete úgy nehezedett más okokból, hogy már nem volt türelmünk egymáshoz és az a vonzalmat, a bizalmat, mindent megölt. De ettől még (sajnos) azt hiszem, hogy ami szép és csodálatos volt vele, azt nem fogja felülmúlni más már senki. Belátom hogy nem tudunk közös jövőt építeni, de mégis (az önző részem) azt hiszi, hogy csak kevésbé különleges lány van a világon, és örökre bánni fogom a hibáim. Sajnos azt hiszem, hogy akárkivel is leszek a jövőben, nem tudom őt úgy szeretni, úgy odaáig lenni érte, ahogy ezért a lányért voltam... Sajnos ez az iszonyat erős vonzalom nem volt elég, hogy jól viselkedjek...

Ezért jött a kérdés, hogy volt-e már valaki aki hasonlóan érzett, de aztán rájött, hogy de igenis lehet jobbat találni, akivel boldogabb lett.

"Az ilyen ember üres lelkileg és sívár"

Egyetértek. De én is voltam ilyen, így tudom hogy lehet fejlődni... Ahogy ő most van, nem tudunk vonzódni egymáshoz a sok átélt konfliktus után, de ettől még úgy érzem a boldogságra legjobb lehetőségem tettem tönkre azzal, hogy nem sikerült megértőbben viselkednem vele... És kicsit féltem őt is mert nehéz eset nagyon...

Az alapkérdés továbbra is: volt hogy azzal a gondolattal keltél-feküdtél, hogy az "igazit" vesztetted el, és aztán még is találtál egy "igazibbat"?

Jó ne köss bele :) azért tettem időzőjelbe, mert pont ezt az ellentmondást akartam jelölni.

Volt-e már olyan, hogy azt érezted ő az igazi, de aztán rájöttél hogy de nem, mert találtál valakit aki felülírta ezt a korábbi leányzót és örültél hogy szakítottál a korábbival mert végül egy boldogabb kapcsolatba kerültél....