A pasimmal szakítottunk 1,5 év után, ő szakított velem, hogy szerinte annyira nem illünk össze, hogy már nem hisz bennünk. De egyik szavával, tettével ütötte a másikat, most akkor szeret, vagy nem? (lsd. Lent)

Volt egy kis "szüntetünk", de az alatt többször hívott, utólagos elmondása alapján nem azért, mert ő akart velem beszélni, hanem mert "azt akarta, hogy nekem jobb legyen". Aztán a szünet után szakított velem, elmondta, hogy nem szeret, nem hiányoztam neki, akkor nyugodott meg, mikor én nem voltam ott, nem látja, hogy bármiben is összeillenénk, stb. Én kampányoltam, hogy igenis összeillünk, de azt mondta, menjek el mégis. De mielőtt mentem, elmondta, hogy azért átgondolja, mérlegel, megpróbál lenyugodni, azért ne vigyek el minden cuccot tőle, hanem "majd", elmondta, hogy az azért jól esett neki még aznap is, ha hozzábújtam, megcsókoltam, de szerinte csak megszokásból, de még aznap azért le is feküdt velem szakítás előtt, stb. Aztán mikor indultam el tőle, elkezdett zokogni, mint a záporeső... Ilyenek mond és tesz, aki nem szeret? Azt akarja, hogy jó legyen nekem? Én ezt nem hiszem el, olyan, mintha megőrült volna, mintha nem tudná, miket beszél? Szerintetek most mi van? Mit csináljak? Én nagyon szeretem.