Nehéz lépnem, szorongok nagyon! Mi lenne a helyes lépés?

A történetem: lassan 6 éve vagyok együtt a pasimmal,de már hónapok óta nem olyan jó,mint régen,pontosan azóta,mióta összeköltöztünk.A ház,amiben élünk a szüleié,de a pasim és a tesója nevén van,2 éve lett felújítva,amit szinte csak anyóséknak köszönhetünk,persze mi is amit tudtunk beleadtunk,persze ''miattunk'' csinálták az egészet,de engem semmiben nem kérdeztek meg,ők 3-an eldöntötték a dolgokat és csá.ahogy kész lett teljesen megváltoztam,mára már munkám nincs,hiába jártam 1000 helyen,mindig pofára estem,nyugtatót szedek (enyhét)és elég sok mindenbe beleszólás van a pasim és a kedves apósom részéről,az öregnek ami neki nem tetszik rögtön hangot ad,sajnos minden másnap találkozok vele,mert ő is hoz a 2 kutyánknak kaját,akiket azt hiszi az övé is,pedig nem ő vette őket,nem ő fizeti az oltásukat se,mindenhol úgy adja elő magát h a kutyái,mocskosul idegesít!pedig azt mondják az anyósok rosszabbak...hát az anyósom aranyosabb,de néha ő is tud dilis lenni.a pasim na az más tészta...ő minden találkozik velük,31 éves létére tőlük viszi a szendvicseit a melóba (ha én pl ma este megcsinálom neki holnap már nem viszi el,mert nem friss),délbe is ott ebédel,amikor meg vége a melónak én várom a vacsorával.úgy érzem nem eléggé felnőtt h elszakadjon anyucitól meg apucitól,velem is úgy bánik néha,mint 1 kislánnyal,pedig 23 múltam...ja és 2 hóhapja hozzám se nyúlt,ezidő alatt 1x szakítottam vele a leírtak miatt,de kibékültünk.azóta szinte semmi változás.most van 1 srác akivel haverok vagyunk,de tetszünk egymásnak.ma találkozom vele 1 buliban.mit tegyek szerintetek?véleményeket is várok