Mi lenne a helyes lépés?

Van egy párom,aki kamaszkora óta keményen szenvedélybeteg volt jó ideig,és bizonyos mértékig most is az,bár ma már jóval visszafogottabb életet él.Sokat változott,javult azóta,viszont most is úgy érzem,ha nem vagyok mellette,könnyű bűnbe vinni,sőt,magától is megteszi,mert igénye van rá.Nem rendszeresen,alkalmanként,akkor viszont mértéktelenül.Kapcsolatunk alatt többször esélyt,lehetőséget adtam neki a változtatásra,éreztem,hogy kezdi összeszedni magát,aztán megint jöttek mélypontok.Már az elején is ultimátumot adtam Neki,most ismét.A szerelmében nem kételkedem,viszont abban sem,hogy gyenge ember.Már a szakításig is eljutottam,és amikor kimondtam,a reakciója láttán megesett a szívem Rajta,mert őszintén szeretem és segíteni szeretnék Neki,illetve elérni,azt,hogy Ő akarjon segíteni saját magán,ő lássa be,mit miért kell,érdemes megtenni.Mi a helyes lépés?Azzal teszek jót mindkettőnknek,ha most valóban kidobom?Vagy ha mellette maradok?Néha úgy érzem,energiát,időt pocsékolok,néha úgy,hogy sz@r ember lennék,ha cserben hagynám,mert az akaratot érzem,csak valahogy mindig belecsúszik abba a bizonyos gödörbe.Fáj látni ezt...