Elmondjam, vagy ne? Melyik lenne a helyes lépés?

Tehát.

Van egy lány az egyetemen, akivel jóban voltam, de sajnos eléggé összevesztünk, mert én úgy éreztem, nem volt velem elég őszinte, és ezért nem tagadom, elég keményen (igaz, nem bunkón) kiosztottam. Ezután nem beszéltünk majd' 3 hónapig, és most találkoztunk 2-3 napja, az én kezdeményezésemre, hogy megbeszéljük a dolgot, lehet-e olyan mint régen, vagy inkább köszönjünk el egymástól végleg. Ő azt mondta (ebben én is egyetértettem vele), hogy eléggé rajta van a balhé bélyege a kettőnk kapcsolatán, és nem tudja, lehet-e még olyan, mint amilyen annak előtte volt. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogyha azt mondaná, hogy nem akarna velem többet beszélni, stb. az is hazugság lenne. Egyenlőre ennyiben maradtunk, utána még találkoztunk egy közös ismerősünkkel, ahol kellemesen el tudtuk tölteni az időt.

Az igazsághoz még hozzá tartozik, hogy a lánynak sokáig volt barátja (most vagy fél éve nincs), és akkor kezdtünk el sűrűbben találkozgatni, amikor szakítottak. Én viszont akkor úgy éreztem, hogy ő csak a ,,barátom"... amiről mára tudom, hogy teljen önámítás volt. Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e belé... már magát a szerelem fogalmát is nehezen tudnám definiálni. De azt tudom, hogy fontos nekem, és amikor még igazán jóban voltunk, akkor az együtt töltött idő volt számomra az ,,igazi élet." Most viszont ugye van ez a fagyos hangulat kettőnk között (Nem ellenséges, talán a neutrális lenne rá a legjobb szó.)

A kérdésem az, hogy mit gondoltok az egészről, vajon ő hogy állhat ehhez az egészhez? Ill. lenne-e értelme neki elmondani, hogy valójában mit érzek iránta? Én úgy érzem, hogy ez most még korai lenne... viszont, ha sokat várok, talán sose lesz már rá alkalmam (akár azért,mert lesz valakije, akár más miatt.)

Elnézést,ha hosszú lett, de nem akartam fontos részletek fölött elsiklani. Kritikai választ is szívesen fogadok, de kérek mindenkit, hogy normális hangnemben!

Előre is köszi!