Mit tegyek lányok? Bármelyik megoldást választom, elveszítem a barátnőmet.

22 éves vagyok, a barátnőm is annyi. 3 és fél éve vagyunk együtt, és a probléma nem velünk van, hanem a szüleimmel.

Azt szeretnék, ha szakítanánk. Nem akarok regényt írni, az a lényeg, hogy szerintük (és szerintük mások szerint sem) illünk össze. Mi 3 és fél éve boldogok vagyunk, de anyáék mindvégig nem tudták elfogadni a barátnőmet. Direkt meg is mondták, hogy ne csináljak neki gyereket, ne vegyem el feleségül, ne tervezzünk közös jövőt, mert nincsenek meg a lehetőségeink. Nem dolgozunk, nem tudnánk fenntartani hosszútávon közös lakást, nincsenek előre terveink.

Egyéb dolog, hogy számomra lényegtelen dolgok zavarják őket, mint pl. hogy ő vallásos, én nem, ő konzervatív, én nem, stb.

Szóval: ha megmondom a barátnőmnek a tiszta igazságot, félek, hogy összeomlik lelkileg, érzelmileg, idegileg.

Ha nem mondom el neki, akkor azzal olyan mintha becsapnám őt, mert abban a hitben él, hogy szüleim elfogadnak minket, elfogadják őt. A tudattól, hogy végig hazugságban élt, összeomlana, és szakítás jönne. Tudom, hogy harcolni kéne a barátnőmért, de pár dologban valóban igazuk van, és tudom magamról, hogy előbb-utóbb úgyis válaszút elé kerülök, hisz nem mehet a végletekig a távkapcsolat sem.