Ezek normalis reakciok szakitasra?

Teljesen normális.

Más szóval korrekt.

Igen, rendben van.

Mit vártál? Könyörög, hogy ne tedd?

Az első szakításom annyira váratlanul ért, hogy egyszerűen lefagytam, nem tudtam egy nyamvadt szót se kierőszakolni a számon, néztem bambán magam elé. Nagyon nehezen álltam fel belőle, gyakorlatilag fél évig otthon ültem, még a munkahelyemről is kirúgtak, hozzáteszem teljesen jogosan.

Azóta egy szakításom volt amit nem én kezdeményeztem. Ott voltak már előzmények, nem is éltünk együtt. Találkoztunk egy kávézóban, nekikezdett a mondókájának és félbeszakítottam, annyit mondtam, hogy mindent nagyon köszönök és sok szerencsét! Rákérdezett, hogy most megbeszéljük az okokat vagy megsértődtem? Rámosolyogtam és annyit mondtam, hogy a szép dolgokra emlékezni fogok, a többi meg nem érdekel. Egy hosszú kapcsolat esetében valószínűleg nehezebben szakít az ember, de ha nem kell osztozkodni, nem kell megbeszélni mikor viheted el a személyes tárgyaidat, akkor minek húznátok az időt? Egy szia és nem nézek vissza....

Én volt akinek ennyit mondtam. Nem fogom megalázni magam, akkor se, ha igazából nem oké és nincs rendben. Szakított velem, a többit magamban rendezem el.

Egyébként én ezután órákig bőgtem és nagyon megviselt. De neki ezt már nem kellett tudnia.