Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem vagyok boldog a párom nélkül? Még egy mecibe se akarok beülni egyedül. Teljesen befordultam.
Az egy dolog hog jobb is hogy szakítottunk. Dührohamos hülye volt.
De vele valahogy úgy volt élet is. Ezer helyre jártunk, mjllio ismerős haverok jófej családja van, szinesek voltak a napok, megvolt az érzelmi töltés ölelés puszik bújás romantika, értelmes kommunikációk nem egy ostoba sötét ember amugy, hanem intelligens, bármiről el lehet vele beszélgetni ezeregy téma van, és ugy zajlott pörgött minden.
azok az eseti rohamai viszont betették a kaput rendesen. Túl nagy áldozat lenne elfogadni őt ilyennek, veszélyes.
Na és azota mintha sivataggá vált volna nekem a világ. Unalmas vagy buta kollegák, ronda emberek, nem is ismerkedem inkább próbáltam a társkert de elkeserítő a felhozatal csak a szenny és mocsok az igénytelenség meg a szexkereső disznók stb.
Nem is érdekel hogy nincs senkim most. Igazabol nem ez a legnagyobb bajom.
Hanem az hogy még az ajton sincs kedvem kilépni sem.(munkába ugye kötelező) És ez megy már honapok óta, hogy semmiben nincs örömöm, vagy ha vannak is apró örömeim pl egy fahéjas forró teának, vagy egy jó filmnek, szánalmasnak tartom már magam hogy ennyi örömöm van az életemben és igazábol igy árnyékoltak ezek az örömök is.
Vagy pl jót beszélgettem vmi bárgyú kollegával meg ilyenek. Vagy voltam moziban vmi másik uncsi palival. Vagy anyával ebédeltem. Valahogy nem vagyok jól. Vmi űrt érzek.
Mintha kiüresedett volna minden. Mintha elveszett volna az életem vagy nem is lenne.
De nem átmeneti ami érthető lenne lassan féléve megy már ez és bedarál. Szóval egyre rosszabb. Eleinte pl még feldobott egy shopping ma már inkább ki se lépek a házbol sem ha nem kötelező pl munka miatt.
Jah igen:)
Mert lassan nem birom ahogy élek. Kezdek megzakkanni ebbe. Változtatni kell egyre jobban fordulok befelé. Egyre kevésbé érdekel a világ, egyre jobban teszem tönkre valszeg én saját magam.
Nagyon egyszerű, mégis egyben baromi nehéz szerintem a következő időszak számodra!
Ha kell menj egyedül szórakozni, sétálni, bármilyen rendezvényre amihez kedved van.
Ha az kell, akkor pedig menj egy barátnőkkel szórakozni vagy egyszerűen csak szocializálódni. Koncentrálj munkára, csinálj sorozat maratont.
Ki mondja, hogy egy ilyen intenzív kapcsolat után ne lehetne akár fél évig is bekuckózni? Vagy azt csinálni amit az ész és szív diktál? Ilyenkor érdemes nagyon sokat befelé fordulva elemezni az elmúlt éveket ÉS IGENIS magadban is keresni válaszokat, vagy akár hibákat. Mert lássuk be, ha ilyen "rohamos" személlyel éltél kapcsolatban, ott lehet veled is volt valami ?, hogy mi a fenéért is nem kapcsolt be az a bizonyos vészvillogó benned. Nekem ez a véleményem.
Sok sok magadba merüléssel válaszok találása, hogy mégis merre menjen tovább az életed. Amikor magányos vagy az érzelmeidben lavírozol. A végén talán még rá is eszmélsz, hogy semmi értelme nem volt a kattogásnak és emiatt érezted magad annyira magányosnak és lelkileg ki is meríthet. Én is voltam ilyen helyzetben. Le kell szépen zárni 2 perc gondolkodás után a gondolatokat és el kell terelni más irányba az elméd. Ezzel nem azt mondom, hogy áss el mindent magadban és ne éld át a magányt. Szó sincs róla. De lehet ezen kétes gondolatok nélkül is értelmezni és feldolgozni a saját valónkat és érzéseinket, gondolatainkat. Én ezt gondolom. Az előző válaszokat is én írtam, csak most kicsit kifejtettem a véleményem a válaszaid alapján.
Köszi a kifejtésed:)
Próbálom magam rávenni arra is hogy nyissak meg akkor nem elitélni amiért "bebörtönöztem" magam.
Szerintem csak azert választottam rosszul mert nem nehéz a rosszba nyúlni. nem a rohamaival mutatkozott be amugysem.
Másokrol persze meg már találkozó előtt, vagy pár szóváltás után azonnal lejön hogy bmi nem oké a másiknál.
Az elmém elterelése nagyon megy. A nettel pl simán kibirnek 4 fal közt egy életet is szerintem. Ugyanis letenni nehezebb bőven a netet is, es kinyitni a szemem a reálra hogy amugy 4 fal közt ülök. A net menekülés ebből az eletből.
Nem tudom megélni a magányt jól. Meg ugyis van rá 80 évem is magányos élménygyűjtésre.
Nekem nem ünnep a karacsony sem ha egyedül nézem a fát. Hanem nem veszek fát se.
A munkára vagyok inkább fokuszálva is hogy mikor vesznek már át máshova. Állandoan kapom hogy nem önre esett a választás további sok sikert.
Sikerélményeim tényleg nincsenek is. Semmiben.
Minden kapcsolatban tanul valamit az ember. Biztosra veszem, hogy rövidebb hosszabb idő múlva ebből az időszakodból is tanulva eszmélsz majd fel és úgy gondolsz vissza ezekre az időkre, amiktől a jövőben védened kell magad.
"nettel pl simán kibirnek 4 fal közt egy életet is szerintem." Igen, ezzel manapság nagyon sokan így vannak. Hogy ez most a társadalom és szocializálódás előnyére vagy hátrányára válik, azt még senki sem tudja.
Párkapcsolat szempontjából valószínűleg hátrányára. Olyanokra találhatsz rá, akikkel soha nem is lett volna lehetőséged, de ezzel együtt talán soha nem is szabadott volna.
Szerintem rendben leszel, de ha mégis úgy érzed, hogy nem megfelelő irányba halad az életed érdemes felkeresned egy kapcsolati vagy másfajta pszichológust, vagy akár csak olyan személyt aki ezekben jártas és fel tudja oldani a problémáidat, vagy csak rávezethet a problémáid valójára.





Azt nem heverném ki ha még vele lennék:D
Hobbizom is. Nem hat.
A paeom utan képződött bennem egy űr mintha sivatag lenne az életem. Mintha beköszöntött volna vmi nagy csend.
És ami hónapok félévek alatt bedarál hogy ma már ott tartok ezzel hogy ki se akarok menni a lakásbol.
Most még ép ésszel látom magam hogy mi zajlik. Még tudnom kell változtatni ezen. De ma is magamra erőszakoltam hogy kimegyek kajálni(akaehiva akárkivel)es szinte megbántam. Hogy ezért minek indultam el is.
De ha teljesen bedarál az egész, akkor már nem fogom látni magam kivülről és azt hogy ez nem normális, és akkor már bent fogok megrohadni is kopni fognak a szocialis keszségeim is, magamban fogok beszélni is, meg a tévéhez, és kb ez vár az ut végén. Aztán vki rámtalál a hullaszag miatt.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!