Volt hogy amiatt húztad a szakítást, már féltél hogy a párod utána egyedül fog maradni nagyon sokáig?

Ha nem lesz új párja, az a saját döntése.Nem kötelező kapcsolatban élni.

Ha akar, majd talál nálad sokkal jobbat.Nyugodtan hagyd ott, ha nem szereted.

Ha ez így van akkor tényleg megérett a dolog a szakításra.

Mert ezek alapján már átcsúszott a "kapcsolat" szülő-gyerekszerű kapcsolódásba.

Ugyanis egy felnőtt ember nem felelős a másik ember további életéért a szakítás után. Ha valaki gondviselő szerepbe kerül, akkor érzi úgy mintha neki egy gyerekért kellene felelősséget vállalnia, pedig nem kell, mivel a másik fél is egy felnőtt ember. Ha akar majd lesz másik párkapcsolata, de az is lehet hogy nem akar. Ez egyedül az ő döntése, nem kell mellé egy gyám vagy gondviselő. Többek között erről is szól a felnőttség.

#6:

Ezt hogy érted?

Tehát ha én szakítani akarok valakivel akit már nem tudok elviselni (mindegy hogy milyen okok miatt), akkor inkább ne szakítsak mert legyek empatikus ahogy írtad?

Tehát éljem le vele az életemet, minden nap szenvedjek, kerüljek be a pszichiátriára, mert szegény másik fél életképtelen és esetleg már előre tudom hogy valószínűleg nem lesz (vagy csak sokára) új párkapcsolata, mert mások nem biztos hogy el tudnák viselni a személyiségét?

Tehát empátia miatt maradjak pl. egy szemkinyomóval vagy testi lelki bántalmazóval, vagy olyannal aki anyagilag fog lehúzni, hiteleket halmozni vagy bármi ami nekem csak rosszat tesz???

Csak hogy senki ne nevezzen egoistának, ezért bármilyen sz_r kapcsolatban szenvedni kellene életünk végéig, mert jaj mi lesz szegény másik féllel a szakítás után?

Ezt ugye te sem gondolod komolyan?

Szakítás után nem vagy felelős a másik életéért, vagy azért hogy ő mit csinál vagy mit nem csinál.