Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakított velem a nárcisztikus exem, hiányzik?
alapvetően nem szoktam mentális betegségekkel dobálózni, bár a mai világban divatos szerintem ha fűre-fára rámondjuk hogy depressziós, borderline, nárcisztikus akkor pont hogy elvesszük vele a dolog élét.
Az én volt fiúm azonban valóban az volt. Az elején a love bombinggal kezdődött, majd miután teljesen elhitette velem hogy ő az a férfi akit keresek, megismerte a családomat, barátaimat és kimondtuk hogy együtt vagyunk szinte azonnal elkezdte a feszkókat.
Egyszer az égbe magasztalt 1 órával később pedig a semmiből feszültséget szított, bántott, megvonta a szeretetét, volt hogy póker arccal nézte ahogy sírok majd egyszer csak megölelt és én addigra annyira kivoltam hogy ezzel el is tudta intézni. Egyre jobban kinyomta a határaimat egyre durvább dolgokat tett meg velem. Én meg egyre komolyabban elkezdtem függni tőle. Istent játszott. Ő döntötte el mikor van nyugi, mikor van feszkó. Persze a jövőre mindig ígérgetett, 3 hónap után azzal manipulált hogy majd engem fog feleségül venni, velem fog gyereket csináni, és mutogatta hogy hol fogunk együtt lakni.
Valójában sose érdekelte az hogy én hogy vagyok, a külvilágnak pedig állandóan dicsekedett velem. Nem engem szeretett, hanem azt a
presztizst ami velem járt.
1 hete szakított velem, mert hogy neki ez az év túl stresszes volt. (:D)
Nagyon nehéz most nekem.
Persze a családomnak, barátoknak eddig semmit, de most mindent elmondtam, hogy a jövőben megakadályozzák ha esetleg visszamennék hozzá.
Legbelül szerintem rálátott magára, mert egy-egy tisztább pillanatában szégyelte magát, bevallotta hogy van nárcisztikus hajlama. Sokszor megköszönte hogy ilyen érzékeny vagyok és ezzel meg tudom őt is tanítani erre.
Szerintem ő tényleg jobban akarta csinálni de nem tudta…
Úgy érzem hiányzik. A szép pillanatok! Pedig valójában az egész egy év alatt a 2 hónapos love bombing időszakba és a jövő hamis reményébe menekültem mert a jelen mindig szörnyű volt.
Velem meg mert nyílni és meg merte mutatni a gyerekes, érzékeny, sebezhető oldalát. Aztán mindig visszaváltott.
nagyon nehéz most. bármi tanács, motiváló dolog, saját tapasztalat, vagy egy pár kedves szó jöhet.
válasza:
válasza:Nőben is egyre több az ilyen. Igaz, náluk a grandiózus az ritkább (de akad rá példa), ellenben a sérülékeny/rejtett típus az egyre gyakoribb. És az szerintem sokkal veszélyesebb tud lenni. Sokan fel sem ismerik mivel állnak szemben, nem is gondolnák nárcisztikus a másik fél, hiszen látszólag teljesen önbizalomhiányos, de közben egy totálisan romboló érzelmi terrorista. És sunyibb, aljasabb praktikákat művel, mint a nyíltan nárcisztikus, grandiózus típus.
Tényleg a no kontakt az egyetlen működő módszer. A visszaporszívózási kísérletek miatt is, vagy az esetleges visszacsábulásod miatt is a teljes kommunikációt meg kell vele szakítani. És nincsenek kifogások, nincsenek kivételek, csak a teljes megszakítás a megfelelő. Hasonló mint egy függőségről lejönni, mert ugyanolyan intenzív dopamin hintába rak (és ugyanolyan káros) az egész kapcsolati dinamikájuk. Szóval ezért is tud az átlag, normális exektől még jobban hiányozni ez a sérült típus. Plusz ott a jó öreg agymosó játszma a gázlángozással, még ez is ellened dolgozhat, ha újra és újra megkérdőjelezed magad, nem-e neki volt igaza és te voltál mégis a hibás, sőt hálátlan. Miközben végig ő bántalmazott, de mégis ennyire pofátlan és hatékony agymosás folyik ilyenkor. Szóval itt csak a cold turkey lejövetel segít, blokk rá mindenhol, élőben pedig kerülni.
Kitartás kérdező, pár hónap és jobb lesz!
Ja meg amit még ajánlani tudok, sorstársak írását tanulmányozd. Máris kevésbé érzed majd hülyén magad, ráadásul meglátod ők mennyire ugyanúgy, egykaptafa módjára működnek. Tehát nem is volt ő annyira különleges, csodás ember :) Csak ez az egész egyszerűen így hat, ennyire intenzíven, és mesésen. Pont mint a legszebb hazugságok.
válasza:#12
Nagyon igaz amit írsz! Anyám is a rejtettek közé tartozik. Sok idő kellett mire megértettem a viselkedését. Mindenki figyeljen oda a vészjosló jelekre és olvassatok sokat ebben a témában. Az önismeret az egyetlen fegyver ezek ellen az emberek ellen.
Jól esik amit írtok, hihetetlen abszurd volt mikor elolvastam az első írásokat más emberek tapsztalatáról. Egy az egyben… Mintha egy receptjük lenne rá hogy tegyék tönkre az embert. Nem csak a dinamikák, fázisok, de még egyes mondatok is stimmeltek…
Egy dolog van ami jelenleg nagyon megvisel.
Felfogni azt, hogy csak az én szeretetem volt igazi, és az övé csak a fejemben létezett, valójában engem belül utált ez a férfi.
válasza:Sziasztok!
Csak írok egy gyors visszejelzést.
Eltelt 2 hét és sokkal jobban érzem magam. Szinte már nem is gondolok rá. 3 nappal ezelőtt eszembe jutott a srác és elsírtam magam, de úgy voltam vele, hogy ez része a feldolgozásnak. Megengedtem magamnak az érzéseim megélését, kisírtam magam és nagyon megkönnyebbültem.
Azt hittem én már sose leszek boldog, és csak 2 hétnek kellett eltelnie ahhoz hogy már mosolyogjak ezen a gondolaton:)
Rájöttem hogy milyen nagy szerencse hogy sikerült kijönnöm 1 év után ebből, és a jövőben lehetőségem van szeretteljes kapcsolatokat kiépíteni. Ma már szerencsének érzem hogy ez csak 1 évig tartott és nagyon pozitívan állok a jövőhöz. Bárki aki olvassa ezt, és hasonló helyetben van, mint én a kérdés kiírásakor, gondoljon arra, hogy ki fog belőle jönni! Lehet 2 hét, lehet 2 hónap vagy fél év, de el fog jönni az az idő mikor mosolyogva fog visszatekinteni arra hogy oda és vissza volt azért az emberért. Én majd jönni fog egy olyan ember, akinek majd a szeretet a biztonságot, odafigyelést, a határok betartását és a tiszteletet fogja jelenteni, nem pedig a manipulációt, játszmázást, kontrollálást és bántást. Akinél majd nem kell leadj a méltóságosból csak azért hogy megakadályozz egy újabb vitát. És aki vaójában, a szó egészséges definíciója szerint szeret!
válasza:Jó volt olvasni ezeket a sorokat, én is most szakítottam egy valószínűleg rejtett/vékonybőrű narcisztikus férfival. Minden leírás stimmel rá, az elején 5 nap után én voltam élete szerelme, feleségül akar venni, ha én elhagyom elmegy katonának mert ninvs értelme az életének. Aztán jött a barátok finom kritizálása, majd az én hobbijaim leminősítése. Soha nem volt grandiozus csak ez a csendes, passzív-agresszív, társaságban totál más arcát mutatva. De otthon ott volt folyton ez a negatív aura, hogy őt senki nem érti meg, neki milyen szar gyerekkora volt, bezzeg más aki sikeres csak szerencséje volt, ő szazszor annyit dolgozik ugyanazért és igy is alig ismerik el. Kritikát pedig nehogy megfogalmazz, ami esetleg előre vihetne!
Szerencsére én erősebb voltam lelkileg, nem hagytam magam és kiadtam az útját. Persze így most én vagyok a szemét, a hisztis, akinek el kéne gondolkodnia a viselkedesen, mert persze kiakasztott hogy engem próbál beallitani olyan dologban hülyének ahol egyértelműen ő hibázott (gazlangozas). Sajnos nem tudunk azonnal szetkoltozni, pokol pár hét következik, remélem nem csavarodok be addig teljesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!