Hogy lehet neki kevésbé fájdalmas? A kegyes hazugság a helyes út?

Nem első kapcsolat, dobtak ki engem is, én is dobtam már mást, fájdalmas de ilyen az élet. Igazából részemről mindig kíméletes voltam, még akkor is amikor a másik nem érdemelte meg(pl. nagyon hazudós volt és folyton hülyének nézett, de nem sértettem vérig h azért mert egy hazudós q, hanem annyit mondtam h már nem megy nekem, nem szeretem). Ja és a rózsaszín köd sem igaz a realitás érzékemet sosem csorbította nagy mértékben a szerelem. Mindig azt vallottam, h egy kapcsolatban legalább 4-6 hónap kell, hogy jobban megismerje egymást a 2 fél (nem a sz3xhez, szntm ahhoz pár hét elég) addig kiderül, ha pl a másik egy vetitős kamugép.

Ő amúgy nagyon normális értékrenddel rendelkezik, szép is, okos is. Egyedül a kommunkiáció fura picit pl nagyon nehéz vele komolyabb témákba belemenni, ha sikerül is hajlamos letükrözni az én véleményemet(imponál?).

Ez a roma dolog viszont nagyon új téma nekem. Sajna azt tapasztaltam, hogy abban a környezetben az ő viselkedése is nagyon megváltozott. Ő cigizik, mellettem ilyen napi 2-3 szál, hát ott kb 2 doboz kijött volna. Láttam rajta, hogy neki nagyon otthonos ez a környezet, jól érezte magát ebben a stílusban. Olyan mintha nekem csak imponálni próbálna máskor. Én eljátszottam h szuper minden, de alig vártam h elhúzzunk onnan. Amúgy nem ilyen full léhűtők, dolgoznak, de ez a stílus... én nagyon máshogy szocializálódtam. Nem foßok h megvernek (picit komolyabb fizikumom van náluk, a baráti köröm se gyenge), de szegény lány lelkét ezzel nem akarom összetörni. Amúgy észrevette h nem éreztem jól magam szóvá is tette ezt. Szntm nem vagyok rasszista, de nekem ez nem fér bele.

Megvárom ezt az eseményt, meg utána h fixen megjön neki majd a havija(nem gondolnám róla h ezzel zsarolna, de a csalódottság lehet megváltoztatja), azt utána pá. Marad a kegyes hazugság, hogy nekem ez már nem megy csak egy fellángolás volt, úgy érzem nem értjük meg egymást, és nem találom a helyem mellette. Amúgy célzott már rá, hogy az előző szakításába majd blehalt, és h én sose engedjem el a kezét, de nekem is csak egy életem van nem élhetem olyannal, akivel nem érzem jól magam.