Hogyan lehet kíméletesen szakítani, tisztességgel?

Sajnos "Bélám" nem úgy gondolkodik a kapcsolatról, meg nem is ad bele úgy, és annyit ahogy nekem jó lenne. 1,5 év alatt nem kapott részéről irányt a kapcsolat az összeköltözés felé, ő nem beszél erről, csak én. Ez nemcsak az elköteleződésének hiánya/késleltetése miatt bánt, hanem anyagi okokból is. 3 hónapig munkanélküli voltam, mert nem kaptam máshogy meg az új szerződésem, itt annyi lehetőség nincs (kérlek, ne mondjátok, hogy kereshettem volna valamit ideiglenesen, mert én PhD hallgató vagyok, volt elég munkám munkahely nélkül is 3 hónapra bőven), de mivel mondtam, hogy van ennyi tartalékom, nyilván nem volt mire felajánlja, hogy költözzek hozzá és addig adjam ki a lakásom, amiből maximálisan tudtam volna fedezni a saját étkezésem, meg neki a rezsi felét (kb. 160 ezer forintért ki tudtam volna adni havonta, persze csakis az adózási kötelességem után maradt volna ennyi). Ez most is így lenne, ezt a pénzt havonta simán el tudnánk tenni egy csomó fontos jövőbeli kérdésre is amúgy, már ha tervezne velem, de így külön megy 2 lakásra a rezsi a semmiért, pazarlás (már ha az ő nyugalmát kihagyom, az biztos jó neki így külön). Megfordult a fejemben, hogy esetleg megalázó lenne neki ez a szitu, hogy én adok ki lakást (több lenne a bevételem, most azonos kb.), de ő a saját szüleiét nem adhatja ki, ha onnan elköltözne, tehát azt mondta, maximum én költözhetnék oda hozzá, máshogy neki nem jó.

Ennek a huzavonának nem sok értelmét látom már, azontúl nem is tölt velem elég időt, mindig arra hivatkozik, hogy látja én mennyire elfoglalt vagyok, meg mennyit kell dolgoznom most már munkahely mellett az egyetemi teendőimmel. Hát oké, de ezt akkor is meg kell tennem, ha együtt laknánk és akkor is tudatosan kéne szerveznünk a közös időt, vagy mire gondol ilyenkor, amikor ezzel ráz le? Érthetetlen kifogás.

Meg folyton ő ezt, meg ezt, meg azt sem szeretne csinálni. Értem sem mondana le bizonyos dolgokról, nem tenné meg azt, amihez foga nem fűlik, vagy már unja, pedig én nem láttam a helyszínt, mivel nem itt nőttem fel vele ellentétben, de akkor sem mutatná meg vagy fedezné fel újra velem. Sehogyan sem tudtam megkérni, max. akkor tesz valamit segítség gyanánt, ha Ő az, aki felajánlja.

Biztosan borzalmasak a kommunikációs képességeim, nem tudok nőként vezetni egy kapcsolatban, vagy elég vonzó lenni, hogy őt tereljem. Én magamon szeretnék dolgozni, de tudom, hogy ő sosem fog, mert egyáltalán nem érdeklik semmi ilyen önfejlesztő, pszichológiai, stb. anyagok.

Új párt egy darabig nem szeretnék, így is kiégetett lelkileg ez az egész vele egy időre. Nem vagyok rá igazából mérges, barátin lenne jó elválni, tisztességesen, valahogy szépen beadagolva neki, hogy voltak bizonyos dolgok, amikkel nem igazán tudnék együttélni, plusz csalódtam is abban, hogy lennének vágyaim, igényeim, amik vele nem teljesíthetőek, mert mindenre csak a nem a válasz. Ezeken túl látom, hogy őt is zavarják olyan dolgok, amiken nem biztos, hogy tudok változtatni. Mindenkinek vannak félelmei, jellemhibái, de ha ezek semennyire sem passzolnak, nem lehet őket értelmes emberi módon átbeszélni, nincs irántuk empátia akkor nincs értelme.

Én nem tudok empatikus lenni azzal kapcsolatban, hogy úszik az egész lakása folyamatosan, újabban eljutott arra szintre, hogy a mosogatógép bepakolásán és a ruhamosáson kívül jó ha 3 hetente ráteszi a kezét bármilyen takarító eszközre. Nincs irgalmatlan kupi, de marhára nem higiénikus így. Azt is szóvá tettem, hogy annyira büdös az ágynemű, és ő erre hogy majd holnap kimossa, azt tervezte. Értem én, de ha már vállalhatatlan és már nem mosom ki aznap, akkor is felhúzok egy új ágyneműt, és a régi megy a szennyesbe, nemhogy még ő neki én is otthagyjam szagolgatni a büdöset még egy éjszakát, szóval kértem hogy cseréljük le. Ő nem, ő megsértődött, mert az anyja sem csinált ilyeneket pénteken soha. Oké, de a héten én tegnap láttam csak, és már múlt szombaton is ez az ágynemű volt, akkor nem ilyen büdin, de ezt nem pedzegettem neki, hanem ráhagytam.

Semmit nem ért meg, semmilyen érvemet nem tudja elfogadni, semmilyen igényemet nem nézi jó szemmel, pedig esküszöm igyekszem nem olyan stílusban mondani, ami kiherél egy férfit a 3. alkalom után. Az én jellemhibáimért viszont folyamat beszólogat. Hogy mi nők feleslegesen sértődünk meg, megy a hiszti gyerekes és elkerülhető dolgokon és hasonlók, amiket újabban minden alkalommal odaszólogat.