Miért vert át, ha tőlem őszinteséget, tisztességet várt el? Mire jóra fordulhattak volna a dolgok, addigra minden tönkrement...

A párom és én néhány hónapja, a neten ismerkedtünk meg, kezdetben minden csodás volt, míg 2 hónap után ki nem derült, hogy még mindig tartja a kapcsolatot az exével, őt szereti, stb. Akkor azt hittem, hogy vége, mert szakítottunk, de kiderült, hogy hozzám is ragaszkodik, mondván, hogy a szerelme csak kihasználja őt, velem pedig nyugodtabb, velem minden fontosabbat meg tud beszélni, vele pedig nem. Legalábbis azt mondta. Titokban beszélgettünk tovább, mert én teljesen bedőltem minden meséjének. De végül, amannyi huzavona után nagy nehezen engem választott, az exet letiltotta (elmondása szerint), ismét egy pár lettünk, legalábbis a munkatársak előtt, mert a neten másodjára már nem vállalt fel.

Néhány nappal ezelőtt, amikor egymás mellett feküdtünk, hirtelen felpattant, és hazarobogott azzal a szöveggel, hogy nem érzi jól magát már egy ideje (hangulatember). Ne mondjam, hogy hogy összekaptunk emiatt, mert hirtelen változott meg a viselkedése, és rögtön gyanút fogtam. Miután hazament, és be akartam lépni a Facebook-ra, kiderült, hogy bejelentkezve maradt a laptopomon. Több se kellett nekem, egyből elkezdtem nézelődni, és a gyanúm sajnos beigazolódott: másokkal is cseverészik, méghozzá romantikázó stílusban. Csak az egyik lánnyal folytatott chat-re jöttem rá teljesen véletlenül, ami miatt kijelentettem a kedvesemnek, hogy véget akarok vetni a kapcsolatunknak, mert bolondot csinál belőlem. Erre az volt a válasza, hogy csak egy korábbi ismerkedés nyomait látom, és nem néz hülyének, stb. Ki akart békíteni, de közben meg akarta magyarázni, hogy nem is úgy vannak a dolgok, ahogyan látom. Tegnap este leültünk megbeszélni a dolgokat, igyekezett meggyőzni arról, hogy megbízhatok benne, nem kell félnem attól, hogy másokkal is beszélget, törli ezt a bizonyos beszélgetést, stb. Együtt töltöttük az éjszakát. Reggel viszont elkértem tőle a telefonját, hogy megnézzem, hogy az ő fiókjából mi látható az enyémen (nem minden posztom látható mindenki számára), majd amikor láttam, hogy nem figyel, belementem a Messenger-be, és megdöbbentett, amit láttam: valamennyi üzenetváltást - beleértve a miénket - kitörölte, de a korábbi exnek - aki miatt első alkalommal mentünk szét - az üzenetváltását nemcsak, hogy meghagyta, hanem láttam, hogy vele is napi szinten beszélget, nem is akárhogyan. Korábban azt mondta erről az exbarátnőről, hogy folyton csak pénzt követelt tőle, miközben folyamatosan megcsalta, és a telefonon látottak alapján gondolhatjátok, hogy mi következett...Miután közöltem vele, hogy mit láttam, még ő kelt ki magából, mondván, hogy nekem ehhez semmi közöm, ez az ő magánélete, stb. Szó szerint eljátszotta a sértődöttet, és úgy csinált, mintha ebben semmi rossz nem lenne, majd az áldozatot játszva ő is, meg én is kijelentettük, hogy most már örökre vége mindennek kettőnk között. Mielőtt elment, flegmán kibökte: még mindig azt őt kihasználó nőt szereti (kb egy éve szakítottak, de nyáron ismét találkoztak), engem pedig csak pótléknak akart. Teljesen összetörtem, el akarok tűnni az életéből, viszont az a gond, hogy ahányszor csak le akartam zárni a kapcsolatot kettőnk között, ő addigra visszakönyörögte magát.

Sok dologra jöttem rá, például arra, hogy azért nem vállalt fel a párjaként másodszorra, mert másképp nem tudott volna a hátam mögött kettős életet élni. Ma, amikor utoljára veszekedtem vele, akkor még ő mondta sértődötten, hogy ezért a nőért a saját gyerekét és annak anyját hagyta el (és akiket már 3 éve nem látott személyesen, csak a neten tartja velük a kapcsolatot), már nem akar vele lenni, de engem meg nem tud szeretni. Miért erőltette akkor a kapcsolatot, ha amazt szereti, de velem épphogy csak közös terveket szövögetett?

Az utcán, a nyilvánosság előtt sosem fogta a kezemet, mindig 1-2 lépéssel lemaradt tőle, ha együtt mentünk valahová, ellenben több dolgot is megvett nekem, kérdezés nélkül segített, majd ezzel kapcsolatban rájöttem a miértre: a kéretlen segítséggel akarta kompenzálni a félrekacsingatásokat; valamint irányítani, ellenőrizni akart, mert ő egyébként napi szinten kérdezte, hogy mit csinálok, mi van velem, stb. Ha volt egy félig kimondott gondolatom, tudni akarta a teljes verziót. És mindezt úgy csinálta, hogy rólam tudja, hogy őszintén szeretem, és nem csalnám meg senkivel sem, még a neten sem.

Amikor csak azt látta a napokban, hogy kezdem egyre jobban megismerni őt, és megmondtam neki, hogy gerinctelenség volt minden a részéről, még ő jelentette ki, hogy egyáltalán nem az, nagyon is korrektnek tartja magát és azt, amit művelt. Sosem érdekelte semmilyen fájdalmam, érzéketlenül állt hozzá, s félig ennek alapján kezdtem érezni, hogy nem szeret. Ennek ellenére, mielőtt ismét ténylegesen együtt lettünk volna, napi szinten akart velem beszélgetni, és elengedni sem akart. De nemrég azt azért közölte velem, hogy ha megcsalom, akkor azonnal véget vet a kapcsolatunknak. Ez volt a másik, ami alapján sejtettem, hogy baj van, mert az exéhez azok után is visszament többször, hogy az lehúzta őt anyagilag, amannyiszor megcsalta, minősíthetetlen stílusban beszélt vele. Tehát az bármit megtehetett, neki mindent lenyelt, nekem pedig semmit nem bocsátott volna meg, és a kémkedést sem bocsátja meg, holott tudja, hogy a békülésünk előtt kimondtam, hogy nem bízom benne. Szóval ma ment a sárdobálás, mert a kémkedést elítéli, de amit ő művelt a hátam mögött, az mintha természetes dolog lenne számára. Csak azt nem értette meg, hogy mekkora fájdalmat okozott nekem. Hogy miért békültem ki vele tegnap? Mert egy utolsó esélyt adtam neki és a közös jövőnknek.

Ahogy elkezdtem a dolgoknak utánajárni, egyre több döbbenetes részlet derült ki: a kedvesem vagy szimplán csak önző ember, vagy pedig nárcisztikus. Utóbbi azért tűnik valószínűbbnek, mert sosem akart elengedni, amikor én már el akartam tőle köszönni, és el is akartam felejteni + érzéketlenül állt az érzelmeimhez, fájdalmamhoz, és ráadásul mindig megmondta, hogy mit csináljak, mintha valami kisgyerek volnék.

Tudom, nagyon hosszú ez a leírás, elnézést kérek mindenkitől. És valamiért olyan érzésem van, hogy ilyen még a szappanoperákban sincsen. Miközben a történetem egy önigazolásnak tűnik, igazából azért írtam ki magamból, mert gyötör a fájdalom, szeretném, ha mások okulnának a történetemből és az ostobaságomból, illetve bennem maradt néhány kérdés:

- ha az exével már rég szakított, miért nem engedte el, még mielőtt új kapcsolatot akart volna? Miért volt szüksége x számú nőre ahhoz, hogy megpróbálja őt elfelejteni? (feltételezem, hogy még további nőkkel is kavart a neten, s ha épp nem dolgozik, akkor a telefonján lóg)

- miért erőltette azt, hogy velem legyen neten és személyesen, ha engem nem tudott szeretni? Szándékosan akart nekem fájdalmat okozni, a korábbi sérelmei miatt?

- miért várta el tőlem azt, hogy őszinte és tisztességes legyek, ha ő kezdettől fogva átvert? Mindezt úgy, hogy az exe vele is pont ugyanezt csinálta.

- miért érzi felháborodottnak magát amiatt, hogy le mertem leplezni, miközben sejthette, hogy épp azelőtt rendült meg a bizalmam? Miért érezte természetes dolognak azt, hogy az exével és másokkal romantikázik a neten, miközben velem van? Erről a részről konkrétan azt vágta a fejemhez, hogy semmi közöm ahhoz, hogy kikkel beszélget, amiben félig igaza van ugyan, csak részemről nem mindegy, hogy csak szimpla beszélgetésről van szó, vagy inkább titkos szerelmi viszonyról/megcsalásról.

- többször sem tudott elengedni, most viszont úgy csinált, mintha ő szakított volna, holott én vetettem véget a kapcsolatunknak. Ezek után számítsak-e még arra, hogy figyel engem, és ismét visszakönyörögné magát, pláne abban az esetben, ha valóban nárcisztikus? Ezek után már nem fogadom vissza, ráadásul veréssel is megfenyegetett, amennyiben megkeresném az exét, és felnyitnám a szemét...Menekülök előle, viszont szeretném tudni, hogy kell-e még tartanom attól, hogy megkeres. Ma találkoztam vele talán utoljára, mert ahhoz, hogy el tudjam felejteni, ma elköszöntem a munkahelyen is. (külföld)

Kérem, hogy csak olyan személyek szóljanak hozzá, akik valóban segítenének. Mert máskülönben tudom, hogy hibás vagyok abban, hogy többször bocsátottam meg neki az ilyen-olyan húzásokat, meg elhittem azokat, amiket mond. Csak valahol feltételeztem, hogy tényleg egy jóravaló lányt szeretne, akinek az oldalán végre elfelejtheti a sok rosszat, és boldogan élhet. Mindketten 30 felettiek vagyunk.