Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most komolyan azért szakított, mert sírni láttam? Úgy érzi, hogy megsemmisült, mint férfi?
1,5 éve voltunk együtt, tegnap szakított velem. 28 éves férfi.
Egy ideje már sokat veszekedtünk és nagyon nagy részben amiatt, hogy iszonyatosan nem volt hozzá türelmem. Úgy költöztünk össze, hogy előtte nem volt önálló sose, az anyjával lakott. Sokan mondták, hogy ez ennyi idősen gyanús, de azt mondta nekem mindig, hogy ő önálló és normálisan csinál házimunkát is. Sajnos nem igazán az és nagyon idetépő volt, hogy mindenért szólni kell neki és mindent el kell magyarázni, mert nem tud normálisan csinálni semmit. Ha szóltam, hogy például ne úgy mosogasson, hanem amúgy, akkor még le is tette a szivacsot, hogy akkor csináljam én úgy ahogy nekem tetszik. Ez volt a hozzáállása mindenhez! A karácsonyi készülődés miatt még feszültebb vagyok, mint szoktam, emiatt pedig a szokásos nyűglődése miatt már kissé hangosabban szóltam, a szokottnál, mert ebben a helyzetben tényleg minősíthetetlen volt már az egész. Nagyon meglepődtem, mert elkezdett sírni. De nemcsak kicsit könnyezni, hanem összegörnyedve zokogott szinte mint egy gyerek, semmire nem reagált, amit mondtam és nem hagyta abba, bármit mondtam.
De az igazi pofon az volt, hogy már megbeszélésről se lehetett szó, mert közölte, hogy szakít. Így Karácsony előtt 2 nappal!!! El is ment az anyjához, és még ő mondta nekem, hogy a januárt azzal indítsam, hogy költözzek innen ki, mert az ő nevén van az albérleti szerződés. Más mondandója nincs felém, hajthatatlan, bedurcizott, nem kommunikál. Miért csinálja ezt? Ha végig gondolok mindent, akkor csak arra tudok jutni, hogy a durva bőgés után megszégyenült és nem tud még rám nézni sem, és az is rádob egy lapáttal, hogy azért kezdett el sírni mert sokadszorra lett már leszidva, és rájött, hogy nem tud ebben a kapcsolatban férfi lenni. Csak jól esne ha legalább beismerné nekem ezt zárásként, mert azt hittem afelől nincs kétség, hogy szeretjük egymást.
Szóval azért nagyon rosszul esik... Legalább az ajándékokat odaadhattuk volna egymásnak.
"Ha szóltam, hogy például ne úgy mosogasson, hanem amúgy, akkor még le is tette a szivacsot, hogy akkor csináljam én úgy ahogy nekem tetszik. Ez volt a hozzáállása mindenhez!"
Természetesen ha még a szivacs miatt is baszogattad. Eskü nagynéném jut rólad eszembe akinek semmi se jó ha más csinálja. Csakis úgy tökéletes ahogyan ő elképzelte, megcsinálja. Egyszer annyira felbaszott, hogy megmondtam neki hogy vagy befogja vagy menjen haza és többé ne jöjjön hozzám.
Mi nem voltunk ott, nem tudjuk megítélni a valós helyzetet kívülállóként, hiszen csak a te nézőpontodat ismertük meg, és azt is csak részben.
Egyrészt tényleg borzalmas, hogy a fiatal fiúk többsége életképtelen, a szülőktől semmi önállóságra nevelést nem kapnak és borzalmasan elkényeztetettek. Párkapcsolatba csak azért mennek bele, hogy felnőttként is megkapják azt a kiszolgálást, amit gyerekként az anyjuktól kaptak. Ez nyilván nem egy egészséges dolog, és jogos, ha ezen te kiborulsz egy idő után.
A másik oldal meg hogy, a baszogatás tényleg gyilkos tud lenni. Én nő vagyok és én is úgy nőttem fel, hogy a kényszeres, mániákus anyám, apám, meg nővérem folyamatosan basztattak, ha valamit nem úgy csináltam, ahogy ők elvárták, mert csakis az ő módszerük volt elfogadható. Emiatt gyűlöltem mindenfajta házimunkát megcsinálni, és igazából nagyon sok dolgot csak felnőttként tanultam meg, mikor végre egyedül lehettem. Nincs tehetetlen ember, csak szar nevelés, meg elnyomó, erőszakos emberek.
Szóval tényleg ezt így nem tudjuk megítélni, hogy pontosan mi történt. Ha ki szeretnétek békülni, mindenképpen érdemes ezt a dolgot alaposan átbeszélni, és akkor még van esély egy normális kapcsolatra.
Oké utolsó, hogy valakinek szar az itthoni példa mert nem tanították, de attól még megtanulhatja ugyanúgy mint te bármikor. A baszogatás nem vezet jóra. Ha meg se próbálta volna és csa elvárta volna a csávó, hogy a kérdező csinálja akkor lusta disznó lett volna, de csinálta csak a kérdező tanítás helyett lebaszta nagyon sokszor. Nyugodtan lehetett volna szakítani vele és nem kikészíteni idegileg. Ez tényleg verbális bántalmazás és egyáltalán nem meglepő, hogy elsírta magát majd elhagyta. Ha vele maradna, vagy visszamenne hozzá megint baszogatná holott semmi joga nincs hozzá.
"Legalább az ajándékokat odaadhattuk volna egymásnak."
Minek az ajándék amikor másfél évig lelki terrorba élt? Nem lehet helyrehozni ajándékokkal.
Hogy lehet ennyire egoistának lenni?
Pszichológus látott már?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!