Mennyi ideig szoktatok lelkileg regenerálódni egy szakítás után?

Attol függ van e masik.

Általában szakitas után lelépek bulizni es összejövök valakivel(nyilván ismerem korábbról, nem idegenekkel random) és boldogság szerelem van. És megélhetem azt a rengeteg érzelmet ami bennem van.

Csak nem minden szakitás után futok ugyebár össze pont valakivel akivel hirtelen hatalmas szerelem lenne.

Ilyankor szoktam sokáig vergődni. Amikor otthon csak a csend vár, meloba egyedül baktatok csak és ugy minden üres lett hirtelen. És ettől szenvedek inkább hogy se szeretet se egy ölelés se az aki csillogó szemekkel néz rám, vagy aki társam szerelmem. Hanem az az űr van csak amit maga után hagyott a másik.

De általában az exeim olyanok hál ég hogy még kontaktban vagyunk beszélünk vagy akár vissza akarnának kapni igy fokozatosan, néha se veled se nélküledezéssel azaz nem sokkszerűen épül le az egész mintha meghalt volna a másik vagy elvágták volna, hanem csinálom a kis életem pl kimegyek kulfoldre de hivhatom lelkitárs még attol a másik es igy nem ilyan nehéz.

Egy olyan exem van csak aki le se sz.rt szakitás után abszolut nem érdekeltem es hideg volt, de találkozott velem és amikor lattam rajta azt a hideg rideg kiröhögést is meg ezek hát rossz volt hogy bennem a pokol zajlik a kínok ő meg kvázi röhög meg boldog. De azután valahogy már nem akartam látni es nem hiányzott. Szoval segitett ez is.

Szoval ha pont betippan az életembe vmi hatalmas szerelem akkor kb félnap alatt tul is vagyok egy exen, ha meg nem, akkor meg talán hónapok.

Volt olyan akivel karácsonykor szakitottunk és sírtam. Igaz, pár honap alatt elmult ez, viszont a kövi karácsonykor abban a bevillant az, hogy és most nem sírok karácsonykor, most másmilyen a karácsonyom. Es szinte sajnáltam az 1 évvel ezelőtti énem hogy ő sírt és ez volt a karácsonya.

Teljesen változó. Én általában nagyon hosszan, van, hogy több, mint egy évig is eltart, de aztán van olyan, hogy egy új ismerettség elemi erővel mossa el a bánatot. (És nem, nem pótlékként működik...)

A leghosszabb idő 2 év volt. A legrövidebb meg egy hét. Most, legutóbb meg 3 hónap, de úgy, hogy teljesen össze voltam zuhanva, "életem szerelme" hagyott el, aki konkrétan már arról ábrándozott, hogy milyen lesz közösen megöregedni, és tényleg már az összeköltözést fontolgattuk, erre teljesen váratlanul szakított. Utána nem is akartam kapcsolatot, mondván: ilyen nem lesz még egy, amiben ennyire jól érezném amgamat, és ennyire megvan az összhang. Január első hetében még ezt gondoltam, következő hét végén meg már full bele voltam esve abba, aki tényleg nem csak feledtetett mindent, de olyan szerelmet adott, amilyenről nem is gondoltam, hogy létezik.

Sztm full változó...volt akin 1 év kellett mire magamhoz térek (vele van gyerekem), sztm nem is a szakítás hanem terhesen egyedül maradni (igaz én hagytam ott, tervezett gyerek volt).

Aztán volt egy akin kb 1 hónap és túl voltam.

Volt párommal majdnem 6 évig voltam és ő hirtelen meghalt...na most Augustusba volt 2 éve és talán most mondom azt, hogy tudok nyitni más felé, de ez se direkt...csak úgy jött az illető.

Az, hogy a szakítást pl hogy viseltem az más...tartanom kellett magam. Gyerek, munka, kutya, pár családtag, barátok, hobbik. Szvla lefoglaltam magam, így kb egyszer-kétszer, ha sírtam.

N 32

Az a kapcsolat mélységétől is függ. A leghosszabb idő nekem fél év volt, közben persze voltak alkalmi szexpartnereim , de komoly kapcsolatba nem tudtam belekezdeni senkivel

A legrövidebb meg talán pár perc. :)

27N