Túllépek rajta valaha?

Sziasztok! 32 éves nő vagyok. A történetem a következő. Áprilisban véletlenszerűen megismerkedtem egy férfivel. Én akkoriban nem voltam jó passzban, mert februárban halt meg a nagymamám, akit nagyon szerettem, és volt egy évek óta tartó kapcsolatom, ami már nem volt az igazi. Ez a férfi ostromolni kezdett, én meg gyenge voltam (először amúgy elutasítottam a közeledését), beadtam a derekam, összejöttünk, nagyon beleszerettem. A barátommal azonnal szakítottam. Az elején nagyon boldog voltam vele, aztán egy hónap után dobott azzal, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek elképzelt, és ez így nem fog működni. Egyébként neki van két gyereke, akikkel nagyon jól kijöttem. Két hét elteltével újra összejöttünk. Azt mondta még mindig szeret. Utána pokol volt, már csak szenvedtem mellette, nem törődött velem, sokszor bunkón viselkedett. De végig állította, hogy szeret. Végül újra kidobott, nagyon csúnya szakítás volt. Az első hetekben majd' beledöglöttem, nyugtatót szedtem, pánikrohamok gyötörtek. A gyász is felerősödött bennem, bántott az is, hogy otthagytam miatta a barátomat, pszichológusnál is voltam. Nyár vége felé már kezdtem egyre jobban lenni, majd az ősz elején visszaestem, sokszor voltam ideges, rosszkedvű, haragot éreztem, amiért így elbánt velem. Közben felvettem a kapcsolatot a volt barátommal, megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra, de közben meg egyre azt éreztem, hogy beszélnem kellene utoljára a másikkal. Amúgy a szakítás után még kerestem, hogy zárjuk le rendesen, de nem reagált. Tegnap lesz, ami lesz alapon felhívtam, beszéltünk jó félórát, ami felemásra sikeredett. Egyrészt örültem, hogy végre ki tudtam beszélni a sérelmeimet, amira eddig nem adott lehetőséget. Másrészt felzaklatott, mert dicsekedett az új barátnőjével, hogy milyen jól megvannak, mennyivel jobb, mint én, én egy senki vagyok számára stb. Olyan érzésem volt, mintha szándékosan bántani akarna. A beszélgetés után egy órát sírtam, az elmúlt hetek összes feszültsége kijött rajtam. Egyértelmű, hogy én sem szeretnék már tőle semmit, nem vagyok szerelmes, de valamit még biztosan érzek iránta, hiszen akkor nem haragudnék. Letiltottam, soha többet nem akarok róla hallani, eddig is arra vágytam, hogy túllépjek rajta teljesen. Így menni is fog, de nem tudom, még mennyi idő, mert rettenetesen nyomasztó és néha úgy érzem, sosem fogom tudni véglegesen túltenni magam rajta. Porig rombolta az önbecsülésemet a vége felé, értéktelennek érzem magam. Kérlek titeket, normális, építő kritikájú válaszokat adjatok, tisztában vagyok azzal, hogy én miket hibáztam a sztoriban.