Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Itt valóban én voltam az, aki nem tisztességes és "tönkretette" a nőt? (kicsit hosszú)
Tehát, volt egy csaj, akivel az egész viszonyunk szexkapcsolatnak indult, előre le volt szögezve, hogy az.
Részemről az volt az oka, hogy valaki másba voltam szerelmes (reménytelenül), és nem akartam amúgy sem éppen kapcsolatot. A lány elfogadta, azt mondta, ő is lazát keres.
Kb. egy hónap után közölte, hogy neki így mégsem jó, ő nagyon erősen elkezdett irántam érezni, és vagy rendes kapcsolatot szeretne velem inkább, vagy semmit.
Én meghökkentem, és kértem egy kis gondolkodási időt, de arra jutottam, hogy nagyon vonz a lány, jól érzem magam vele és igazából érzelmileg sem közömbös, szóval miért ne adnék egy rendes esélyt magunknak. Szóval így összejöttünk, de teljesen őszintén elmondtam neki az egész helyzetet, amit ő elfogadott.
Utána részemről jól elvoltunk, haladt a dolog, nekem is alakulgattak már az érzéseim, komolyan vettem a kapcsolatot, a másik lány pedig szépen elhalványodott bennem.
Végül úgy jött a baj, hogy ő szerelmet vallott, én pedig magamhoz öleltem, és azt mondtam, hogy aranyos, nagyon örülök, hogy így érez. Jött az elkomorulás, hogy "te talán nem?!". Akkor mondtam, hogy bennem alakulóban van még, és csak akkor szeretném mondani, amikor már teljesen komolyan is gondolom. De ne aggódjon, ha így haladnak a dolgok, akkor hamarosan megtörténik. Hát, nem hatott. Sírás lett a vége, hogy én nem szeretem őt.
Elmagyaráztam, hogy én alapból nem szerettem volna kapcsolatot, nekem nagyon zűrös szakaszban van az életem, nem vagyok jól, és érzelmileg nem is voltam független, amikor összejöttünk, ezért kicsit lassabban leszek "all in", de JÓL ÉRZEM MAGAM VELE, és már kezdem érezni, hogy alakul a dolog, csak kérek szépen türelmet.
Oké-oké megérti.
A megértése tartott vagy 3 napig. Aztán jött újból ugyanez.
Egy teljes hónapig csinálta ezt, a végén már napi szinten. Már olyan volt, hogy keservesen sírt, még a sminkje is patakokban jött le, és úgy követelte hogy mondjam már, hogy szeretem, különben ő tönkremegy.
Emlékszem, én már sarokba szorítva éreztem magam, szédültem is kicsit, nem értettem, miért nem fogja fel, amit mondtam neki, miért kell így elcseszni, miért nem lehet várni kicsit, mikor pedig tényleg jól alakult.
Végül nem bírtam tovább, és szakítottam vele, mert már szabályosan terrorizálva éreztem magam érzelmileg, és sajnos ami bimbózott bennem oly szépen, abból végül nem virág lett, hanem csak egy kóró.
Szóval így értelmét veszítette a dolog.
Az elválás sajnos nem lehetett kulturált.
Körbekürtölte az összes közös ismerősnek, hogy milyen szemét voltam vele, pszichopata g__eci vagyok, miattam nem fog többé bízni férfiban, a férfiaknak nincsenek érzelmeik, meg minden ilyesmi.
De a legjobb az volt, hogy voltak neki ilyen white knight fiúbarátai, akik közül az egyik egy szórakozóhelyen meglátott engem, és a tánctéren levállalt engem tiszta erőből.
Lett egy kis konfliktus ebből, és végül megérdeklődtem, mi baja van, elmondta, hogy csak az, hogy egy kis f_@$z vagyok, nem vagyok normális férfi, hogy így megaláztam azt a szerencsétlen lányt, tán meleg vagyok-e, hogy nem kell nekem ilyen gyönyörű és egyben okos, csodálatos lány, minek tettem inkább tönkre szerencsétlent.
Én igazságtalannak érzem a dolgot, mert úgy érzem, hogy korrekt és őszinte voltam.
Lehet, hogy hiba volt belemenni, de ugyanakkor azt is gondolom, hogy kicsit több türelemmel még jó is kisülhetett volna a dologból, tudtam volna idővel szerelmes lenni belé.
"úgy követelte hogy mondjam már, hogy szeretem, különben ő tönkremegy"
Könnyen lehet, hogy valamilyen erősebb kapcsolatfüggőségben és/vagy önértékelési zavarban is szenvedett... Nem hinném, hogy ez normális reakció egy körülbelül 2-3 hónapos kapcsolatban.
Nagyon is értem az érveket, gondolatokat, amiket megfogalmaztok.
Csak azt sajnáltam, hogy ahogy ismerem a saját érzelmi világomat, működésemet, tényleg komolyan mondom, hogy még egy hónapot se kellett volna várnia arra, hogy fellobbanjon már minden bennem is, aminek fel kell.
Már állandóan mosolyogtam, ha csak megláttam, folyamatosan rá gondoltam, amikor épp nem voltunk együtt, ha valami történt velem, rögtön neki akartam elújságolni, alig vártam, hogy találkozzunk, stb.
És ezeket az érzéseimet el is mondtam neki.
Csak a napi szintű üvöltve sírós hiszti teljesen kiölte ezt, ami elkezdődött.
Kérdező, nem vagy hibás.
Nálam és a volt férjemnél ugyanez játszódott le, csak happy end kiemenetellel.
Belezúgtam 3 hónap után, biztos voltam benne, hogy ő is így érez. Gyomrosként ért a válasza: nem, ő nem szerelmes belém. Háromszor kellett mondania, míg végre elhittem.
Sírtam, zokogtam, borzalmas érzés volt. Akkor meg mérges lett rám, hogy mit terrorizálom őt. Majdnem szakított velem.
Fél év múlva közölte, hogy most már ő is szerelmes belém. 17 évig voltunk együtt, boldogságban.
Kár, hogy a barátnőd nem várt.:(
Sajnálom őt, szegény.
Te egy kicsit felelőtlen voltál, mert te is tudod, hogy az ember nem kávéautomata, nem úgy megy, hogy eldöntöm, hogy nem érzek semmit.
A szex egy szeretetmágia, erősíti a köteléket az emberek között.
Máskor ne csinálj ilyet!
"Már állandóan mosolyogtam, ha csak megláttam, folyamatosan rá gondoltam, amikor épp nem voltunk együtt, ha valami történt velem, rögtön neki akartam elújságolni, alig vártam, hogy találkozzunk, stb." - Akkor bevallom, nem értem hogy mit értesz szerelem alatt, ha ezt még nem tartottad annak. Lehet a lány se értette, mi kell még. Ilyenkor hajlamosak vagyunk kétségbeesni, és a kétségbeesett ember nem azt az arcát hozza, ami a normális lenne.
Kíváncsi lennék, hogy akibe "reménytelenül" bele voltál esve, az mit tett másként, mivel tett többet? Mert ha semmivel, akkor el kell fogadni, hogy az érzelmek fölött nincs hatalmunk, beleszerethetünk egy olyanba, aki lószart se tesz értünk, és mégis róla ábrándozunk, míg egy olyan aki kiteszi a lelkét, nem kap viszonzást, csak egy talánt.
Ez, amit kiiédéztél, számomra még nem szerelem, max. annak a kezdete, alakulása, a szerelem számomra mélyebb dolog.
Az pedig nem igaz, hogy a másik lány lószart se tett értem, rengeteget tett, csak barátként és emberileg.
Olyan dolgokat, amelyekre szerintem így utólag szemlélve az exem nem annyira hiszem, hogy képes lenne, ugyanis ha hozná annak az emberi minőségnek legalább a felét, akkor nem így végződött volna az egész dolog.
De az érzések nem ilyenen dőlnek el egyébként, nem racionális, csak azért azt korrigálnám, hogy "lószart se tett értem".
A csaj erőszakoskodása red flag, jó hogy időben kiderült.
Viszont azzal is nyerhettél volna időt és nyugalmat magadnak, hogy azt mondod, te is szereted.
Nem kellett volna szerelmet vallani, meg nagy szavakat használni, csak, hogy te is szereted, jó vele és örülsz, hogy komolyra fordítottátok a barátság extrákkal kapcsolatot. Ezzel elaltatod, és ha tényleg beleszeretsz, akkor win win. Így viszont most ő kavarja neked a szart.
Le leszek pontozva, de van amikor tudni kell hazudni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!