Volt hogy a kapcsolat megmentése nem sikerült?

Nyilván volt már ilyen a történelemben, micsoda hülye kérdés ez.

Az emberek kb 1%-a éli le az életét az első tinikori szerelmével. Mindenki más esetében volt már olyan, hogy nem működik és szakítottak.

Az első kapcsolatomat nagyon próbáltam menteni, áldozatokat hoztam, kompromisszumokat kötöttem. Teljesen hiába volt, csak rosszabb lett minden, és teljesen elmérgesedett szakítás lett a vége.

A következő 2 kapcsolatomat nem akartam megmenteni, ott szakítottam, amikor elegem lett és tartottam is hozzá magam.

A mostani kapcsolatom 8 éve tart.

Döcögősen indult, drámába fulladt már az elején. Utána évekig voltak még problémák, többször is rezgett a léc, hogy szétmegyünk.

Szóval volt mit menteni és sikerült is, mert évek óta tudom őszintén mondani, hogy már nem olyan, mint volt, hanem sokkal jobb, kifejezetten elégedett vagyok jelenleg a kapcsolattal.

Ennek ellenére nem javasolnám általánosságban senkinek azt, hogy próbálja megmenteni a nagyon haldokló kapcsolatot.

Csak nagyon speciális esetekben működhet az ilyen, általában sajnos nem.

Már az elejétől voltak kisebb súrlódások. Én vele kapcsolatban tanultam meg - mivel más nőkkel is jártam így korábban -, hogy a nők nagy része általában nem olyan egyszerű és laza felfogású, mint pl. férfiként én.

Szóval nála már nem szakítani akartam, hanem megérteni őt, elfogadni a "hülyeségeit", kitartani mellette, mert egyrészt szerettem, másrészt úgy gondoltam, hogy ha érzi, hogy mellette vagyok, idővel vagy magától jobb lesz és nem "hisztizik" annyit, vagy akár tudatosan is figyel rá, hogy kevesebbszer "menjen az agyamra".

Ezzel szemben miután kiderült, hogy megcsalt, pár hónapra rá az is kiderült, hogy még mindig járkál ugyanahhoz a pasihoz. A kapcsolatunk elején elmondása szerint valakivel épp akkor szakított. Később megtudtam, hogy azzal a valakivel se szakított akkor...

Szerintem sose voltam neki egyedül csak én, de már mindegy. Lehet, hogy sose volt neki csak egyetlen férfi az életében.

A megfelelő következtetéseket levontam, annak pedig örülök, hogy több időt/energiát nem pazarlok rá, mert igényei azért voltak. Lassan a megfelelési kényszeremből is kigyógyulok. :)

Volt ilyen, azért nem sikerült, mert egyedül próbáltam megmenteni, ráadásul csaknem a kapcsolat egésze alatt rendesen megvezettek.

Az exem úgy gondolta megmenteni a kapcsolatot, hogy még többet titkolózik, még nagyobb távolságot próbál fenntartani, én pedig úgy, hogy még jobban lemondok a saját igényeimről, és még hatékonyabban próbálom kitalálni és kielégíteni az övéit.

Ma már tudom, hogy az a kapcsolat a kezdetektől halálra volt ítélve, csak az elején még nem láttam tisztán, és hagytam magam meggyőzni, hogy nekem vannak túlzó elvárásaim. Pár hónap javítgatási kísérlet után vált nyilvánvalóvá, hogy reménytelen.

Amikor minden rossz volt, mindenbe belekötött. Ha felhozta, hogy nem vagyok otthon csinos, én meg csinibe vártam, akkor abba kötött bele. Mikor az volt a baja, hogy kuoi van, én meg estig takarítottam, akkor az volt a baja, hogy este neki dugni lett volna kedve, de nem tízkor egy fáradt mosónővel.

Először elhittem, hogy velem van baj, de azért elég gyorsan leesett, hogy sose fogok neki megfelelni. Szerintem csak a szakítást akarta kiprovokálni, úgyhogy megkapta.