Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Benne van ez a dolog a szakítá...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Benne van ez a dolog a szakításos gyász folyamatban?

Figyelt kérdés

Hatalmas szívtörésen vagyok túl, konkrétan az a fajta amikor nyugtatón élek és mindenhol elsírom magam. Évek óta voltam halálosan szerelmes egy férfiba, látszólag plátói volt. Viszont elkezdett felém közeledni, már akkor teljesen felfordult az életem, összejöttünk, és a legnagyobb rózsaszín felhőből estem pofára, visszament az exéhez és ráadásul a csapból is ők folynak tehát a pofámba van tolva az egész (közös ismerősök, plusz nem bírom ki én is nézegetem őket). Ráadásul ő letiltott, le akarja tagadni hogy közünk volt egymáshoz, hogy az exe ne dobja ki emiatt. 29 éves létemre én pedig hetek óta csak vegetálok, egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy amikről évek óta álmodoztam megkaptam pár hónapra, iszonyatosan szép volt, viszont utána hatalmasat zuhantam, átvert, csettintésre dobott el egy nőért aki már megannyiszor bántotta, és eddig legalább ott voltak nekem az álmodozások, ma már az sincs, mert megmutatta hogy ő nem választana engem…


Talán 3 napja megindult valami, mintha kezdenék jobban lenni és próbálok már nem kapaszkodni hiú reményekbe. Viszont ezáltal a mai napon csak negatív dolgokra tudtam gondolni, hogy minden megmozdulása hamis volt, most jelenleg minden emlékünket iszonyatosan mocskosnak látok, még a jókat is. Nem akarom őt gyűlölni, de azon kapom magam, hogy még ha jót is tett velem abban most tömény gonoszságot látok, ha eszembe jut azt gondolom, hogy gyűlöl, és már ezen gondolkodom hogy már csak emiatt felveszem vele a kapcsolatot, hogy ne éljünk ekkora utálatban. Pedig biztos nem gyűlöl, én semmit nem ártottam neki, sőt... De ez most nagyon megmagyarázhatatlan érzés. Ez el fog múlni? Nem akarok ilyen pesszimistán nézni a dolgokra, vagy emiatt elgyengülni és felkeresni őt. Az agyam játszik velem? Mostmár abban a státuszban vagyok, hogy félek is minden interakciótól, mert rettegek hogy az eddig felépített kis erődömet akár egy szavával összetöri. Másik nővel van, egyszerűen feldolgozhatatlan ez most számomra, remélem normális ha ennyire intenzív érzelmi kavalkádon megyek keresztül nap mint nap.


Van esetleg valami tanácsotok? Ti voltatok már így?


aug. 21. 20:47
 1/4 anonim ***** válasza:
Olvass az 5 szakaszról es a válaszaid is meglesznek. Ezhosszú és nehéz folyamat
aug. 21. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
0%
Nyugi, nő vagy, 2 nap múlva másért fogsz haldokolni.
aug. 21. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Teljesen normális, amin keresztülmész, és rettenetesen sajnálom.

Tanács van, de egyiktől sem lesz egy csapásra könnyebb.

Egyik érzelmedet se akard elfojtani, mindegyik jó valamire. Ha dühöt, haragot, gyűlöletet érzel, az csillapítja a fájdalmat, ha a veszteség fájdalma elborít, engedd, és próbáld megfogalmazni, pontosan mi fáj és miért. Ha nem próbálod elfojtani a fájdalmat, hanem megengeded magadnak, idővel enyhülni fog. Lesznek jobb periódusok, amikor hirtelen azt fogod érezni, jobban vagy, túl vagy rajta, aztán újra és újra letaglóz a fájdalom. Fogadd el, hogy fáj, és hagyd elmúlni. Idővel egyre kevésbé fog fájni.

És arra készülj lélekben, hogy minimum fél év ez a rettenetes időszak. Állítólag átlagosan két év kell ahhoz, hogy már egyáltalán ne fájjon. Ha azon túl sem vagy jobban, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

aug. 21. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Szinte teljesen ugyanezen mentem/megyek keresztül.

Az első pár nap volt maga a pokol, nem is tudom, hogy voltam képes azokat a napokat lehozni...Konkrétan alig aludtam, alig ettem, fájt mindenem fizikailag is, semmire nem tudtam koncentrálni, olyan voltam mint egy élő halott. Utána még hetekig nagyon rossz volt, 2-3 hónap múlva már viselhető, 4 hónaptól pedig kifejezetten jól vagyok.

Már nem ő az utolsó gondolatom lefekvéskor és nem ő az legelső amikor felkelek, nem sírok miatta, nem kesergek, élem az életem, persze eszembe jut és valahol halványan él még bennem egy kis remény, hogy majd talán a jövőben egyszer...de ez nem befolyásolja az életminőségemet, nem várok rá, ismerkedem, jövök megyek és boldog vagyok. Fél év telt már el.


A harag, gyűlölet teljesen normális és szükséges szakasz a feldolgozásban.

Viszont ha egy tanácsot megfogadsz. Nehogy írj neki!

Tudom, hogy ilyenkor keresi az ember a kifogásokat miért is beszéljen a másikkal. Nekem is nehéz volt de kibírtam, soha nem írtam rá azóta és most már összeteszem miatta a két kezemet.


Facebookon pedig állítsd be a "nagyobb távolság tartása" lehetőséget és így nem fogod látni mit tett ki és azt sem amin ő mások által meg lett jelölve (Csak akkor ha rákeresel.Ne keress rá! :) )


34/N

aug. 22. 08:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!