Mit gondoltok, a szakító fél minden további nélkül, egyből tovább tud lépni egy új, tartósnak igérkező kapcsolatba, ha ő a régi kapcsolat végefelé már csak fizikailag volt jelen?

Szakítástól függ mennyire visel meg. Hogyha már előtte hónapokig rossz volt a kapcsolat, már van más, akkor nagyon könnyű túllépni.

Általánosságban nem tudok ehhez hozzászólni. Azt tudom, hogy az én házasságomban történt valami, ami miatt akkor kimondtam, hogy részemről ezzel vége, kezdjünk egyeztetni a válás/elköltözés körülményeiről. És ez után 1,5 hónappal kimondtuk valaki mással, hogy összeköltözünk, majd újabb 1,5 hónap múlva cuccoltunk is. Azóta is együtt vagyunk. Simán lehet, hogy én vagyok deviáns és ez nem átlagos, de - legalább 2 ember- van ilyen.

Én nehéz anyagi körülmények közt nőttem fel és a pasijaim is ebből a körből kerültek ki. Ami különösen nehéz, hogy azok a családtagjaim, akikre számíthattam, a huszas éveimre meghaltak. Így rendszeresen azt élem meg a kapcsolataimban, ha szakítok, én nem tudom kifizetni a rezsit, ő meg mehet az utcára vagy az anyjáékhoz a fűtetlen lakásba vagy a másik vissza vidékre anyucihoz, de akkor szökőévente egyszer tud találkozni a gyerekével. Így hát mindig sokkal később tudok kilépni, mint ahogy elgyászolom a kapcsolatot. A házasságomban az se zavarna, ha a szemem láttára feküdne le valakivel, olyan szinten nem érdekel. Feküdtem már le mással, nem tartom megcsalásnak. Persze akkor tisztességes lennék, ha kiraknám a házamból és elszakítanám a gyerektől. Nekem ilyen élet jutott. Tudom, soha nem becsültem sokra magam. Nem tudok mit kezdeni az anyagilag jobban álló férfiakkal. Volt aki mellett nem lett volna anyagi gondom, de azt éreztem, le akar kötelezni, meg akar vásárolni. De az se jó, amikor gyakorlatilag egy hajléktalannal élsz együtt, aki mellett minden túlórát és plusz munkát be kell vállalnod, mert többet keres nálad és ezért ha kevés az összbevétel, ő egy fűszálat se tesz keresztbe, oldja meg a nő, akié a ház. Persze ha majd meghalok, megörökli.

Létező dolog, és jártam is így. Én még javában benne voltam a kapcsolatban, a másik fél viszont "elfelejtette közölni" velem azt az apró tényezőt, hogy ő már fél lábbal kint van érzelmileg. Nekem ugyan feltüntek a ritkulások és a hiányok, próbáltam is átbeszélni mi a helyzet, minden oké-e, de csak hazugságokat kaptam és hitegetéseket. És hogy én látom és érzem rosszúl, természetesen, mi más lenne... Aztán végül megcsalt, amit természetesen fel is fedett. Nem sokkal rá szétmentünk véglegesen. Nálam a gyászfolyamat eltartott egy ideig, nála pedig már a kapcsolat végében végigment, teljesen érzelemmentesen tudott lenni, sőt akár kifelé nyitni, ismerkedni másokkal. Igazából meg mindegy is volt, mert régóta a romok között éltünk. Engem se viselt meg annyira, mintha minden szép és tökéletes lett volna, és úgy történnek meg ezek a dolgok. Bár azért piszkosul megviselt így is, és főleg a bizalmat vágta nekem kissé tönkre ez az egész.

Szakítás okkal történik..közben kezdtem beszélgetni,ismerkedni egy sráccal ez már 15 éve volt, aki mostmar a férjem.Nekem rossz kapcsolatom volt, a pasi sunyin elfordult tőlem én meg léptem!

Sajnos kénytelen voltam már úgy szakítani, hogy én még szerettem azt hiszem szerelemmel, de Ő csak emberileg szeret. Nagyon nehezen jutottam odáig is hogy tegyek azért hogy esetleg legyen új kapcsolatom. Nagyon sok idő talán most szép lassan alakul egy. Ez természetesen emberfüggő és nagyban fog a körülményektől is.

Mi még mindketten házasok voltunk, amikor összejöttünk. Elváltunk, aztán összeházasodtunk.