Lányok, történt már veletek olyan, hogy el kellett hagyni valakit a saját magatok érdekében?

Igen sajnos.

Nem felejtem el mivel van memoriám. Ha szembe is jön velem csak az ugrik be hogy ő nem akaer velem lenni valszeg ezért a sok terror bántalmazás hogy kiprovokálja hogy lelépjek. Amikor saját érdekből kell szakítani, szerintem akkor valojában a másik szakít mert csak azon munkálkodik hogy szakíts.

Amugy en azota se találok olyat aki elérné a szintjét a másik oldalban. Rengeteg helyen voltunk rengeteget segitett jártunk mindenhova simán felvallal csalad barátok elott, barmikor megvédett, mas csajok elott "felemelt", aki ráállt nyomultak azokat röhögve rázta le, egyhúron voltunk sok nevetes boldogság volt minden, imádtam a kocsit zenét haverjait családját ők is engem, a sok összejövetelt, együtt is üzleteltünk vitt mindenhova munkahelyén is buli(étterem/szálloda vezető poziban van)es pezsgett az élet minden nap.

(De dührohamos tikkes bántalmazó is aki bármikor bekattan:(,akkor léptem ki mikor már a rendorséget kellett hívogatni meg ez a monika show ment.)

Azota se találok olyan pasit. Halálunalmas randik max, a pasi nyomi, nincs miril beszelgetni ha beszélget is az nem érdekel, nem szocializáltak vagy teljesen más pl tanul dolgozik karrieren van ugyes okos(nekem karrier diploma már pipa, önállo és nehéz élet van) es nem jár sehova de ha megyunk is valahova annyira semmilyen volt vele, be vannak savanyodva a legtobbnek kocsija sincs vagy haverjai se, szuleivel sincs semmi érdekes, meg ilyen pados sétás randik, de akár etterembe nincs is értelme menni velük mert egyszeruen nem élmény, hanem velük vmi felejthető semmi. Meg a szex nekik csak ami van az életukben ez az összes "adrenalin" csak.

Igen, történt, gyakorlatilag ő kényszerített erre a lépésre, ahogyan az lenni szokott.

Ma már úgy érzem, kigyógyultam belőle és érdekel is valaki más.

4. Vagyok

másokkal a leggyakoribb hogy mégcsak kémiát se érzek, semmit. Es meg még a jobbik eset. Mert amugy inkabb van negativ veleményem is amekkora incel a 80%. Igy meg off is. Nem tudok ilyenekkel összejönni.

Ilyenek a kollegák pl vagy szimszedsrác vagy a netes pasik.

Borzalom nehéz találnom egy épkézláb pasit aki okos ugyes sikeres is hű monogám is szerelmes is tud lenni és szines vele az élet illetve van vele élet is nem egy tagbaszakadt senki saját magányos hobbikkal meg nem ad semmit a kapcsolatba csak van mint vmi szobanövény es en vigyem mindenhova én adjak életet színt az egész kapcsolatnak csak.

Nekem baromi nehéz az "új élet" az ex után. Néha megyek meloba hallgatom a fülesben a zenét es beugrik hogy az ex már simán itt lenne jonne mellettem a kocsival bekapcsolná ő is, beszélnénk aztán nagy nehezen beszállnék (sok balhé után már a kocsiba is ugy szálltam csak be hogy vmi fél órákat könyörgött mig haladt mellettem en a járdán ő a kevésbé forgalmas úton)bevisz meloba jön értem stb.

Most meg baktatok egyedul meloba oda vissza es csak a zene van semmi más.

Még lepontoznak ha volt olyan hogy sajá érdekbol kell elhagyni vkit. Meg utana nem épp vattacukor élet várt.

Most hazudnom kellett volna hogy azta dejo nélküle?

Igen. És rohadt nehéz elhagyni valakit akit szeretsz, akkor is ha rosszul bánik veled. Általában az ember már totál lelki roncs mire megteszi. Onnan tudod hogy már komoly a baj hogy nem mersz róla beszélni másoknak, mert tudod jól hogy mit mondanának és igazuk is lenne. De te csak mentegeted magadban a másikat. Aztán egy nap összekaparod a maradék kis önbecsülésedet és elhagyod, mert úgy vagy vele hogy ennél nem lehet már rosszabb.

Én kb fél évig voltam utána totálisan magam alatt de aztán egyre jobb lett. Visszanézve nem is értem az akkori önmagam, hogy hogy tűrtem el ennyi mindent. Ma már az első red flagnél kuka a másik.