Amelyik nő függ a párjától anyagilag az mekkora veszélyben van arra vonatkozóan hogy esetleg elhagyja a párja és így hirtelen magát kell ellátnia a semmiből?

Az a baj, hogy az ilyen kapcsolatokban a nő teljes mértékben a férfi kedvének, szeszélyének rendeli alá magát. Ameddig minden a kedve szerint történik, addig nagyon kényelmes tud lenni ez a fajta életvitel, de mihelyett a férfi nem ugyanazt szeretné, mint a nő, máris könnyen rosszra fordulhat a helyzet. Ezzel gyakorlatilag maximálisan kiszolgáltatottá teszi magát, amit ha úgy van, a másik fél könnyen ki is használhat.

Az én környezetemben nem igazán jellemző ez, de nyilván mindenre van példa. Nekem is van olyan ismerősöm, aki "besegít" a férje vállalkozásába, de ő szült is 4 gyereket, és papíron ő a "tulajdonos" az adókedvezmények miatt, szóval azért annyira nem féltem :D Én a magam részéről az egyetemről akiket ismerek, ők viszonylag sikeresek, vagy legalábbis elégedettek a munkájukkal, nem látszattevékenységeket folytatnak, a munkahelyemről meg ha nem is elégedettek a munkájukkal (lásd: én sem vagyok az kifejezetten :D ), de cserébe jól keresünk és a családbarát konstrukciók miatt kifejezetten jó lehetőség kisgyerekes anyukáknak (multi, adminisztráció). Viszont anyukám így volt ezzel, ami a kérdésben is le van írva- nem dolgozott, amióta az eszemet tudom, talán volt rá próbálkozása, amikor az ovit kezdtem, de hamar feladta és azóta sem csinált semmi érdemlegeset. 31 vagyok, szóval legalább 28 éve. Azóta özvegy, apám belehalt a teherbe, hogy eltartsa őt, minket a tesómmal, és még az egyetemi tanulmányainkat is finanszírozza, de ez anyámat nem különösen hatotta meg, azóta is munkanélküli. Kényszerűségben éltek le egymás mellett több, mint 25 évet, gyerekként is rossz volt nézni a kapcsolatukat, nagyjából 7-8 éves lehettem, amikor megkérdeztem anyámat, hogy el fognak-e válni, és valahol reménykedtem benne, hogy ez mihamarabb megtörténik. Nagyon rossz minta volt ez, és én a magam részéről mindent megteszek azért, hogy még csak megközelítőleg se ilyen életet éljek, az meg, hogy a lányaim ezt lássák, elképzelhetetlen számomra. Szóval igen, egyetértek azzal az alaptézissel, hogy egy nő SOHA ne legyen kiszolgáltatva senkinek, mert még ha nem is arról van szó, hogy megcsalják meg a férfi meghal meg akármi, akkor is simán megtörténhet, hogy megromlik a kapcsolat, akármilyen ok miatt ki szeretne lépni, jobb lenne, ha kilépne bármelyik fél, de nem tehetik, mert a nő akkor mehet az utcára.

Én eldöntöttem, hogy anyagilag csak a szüleimnek vagyok hajlandó "kiszolgáltatva" lenni, az egy normális, természetes állapot (persze bizonyos ideig nyilván), de egy felnőttnek, akinek megvan minden szellemi és testi képessége, hogy gondoskodjon magáról, igenis tudnia kell gondoskodnia magáról nemtől függetlenül.