Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tettétek túl magatokat egy hosszú kapcsolat után?
Ne haragudjatok, ez igazából egy panaszkodás lesz lényegében, mert senkinek nem tudok erről beszélni. 3,5 évet töltöttünk együtt a volt párommal. Igazi mesébe illő szerelem. Mindketten találkoztunk egymás családjával, közös nyaralásokra mentünk, lényegében együtt laktunk. A barátaink szerették a másikat, közös programokat szerveztünk. Aztán egy éve körülbelül észrevettem, hogy nem tesz bele annyi energiát a kapcsolatba, mint régen. Minden randit én szerveztem, főztem, mostam, takarítottam, támogattam, segítettem neki a munkában. Ezt sokáig betudtam annak, hogy nagyon lefárasztja a munka és hogy máshogy segítenék neki, mint hogy támogatom mind fizikailag, mind lelkileg. Aztán egyik este összevesztünk azzal kapcsolatban, hogy néha nekem is lenne igényem arra, hogy "babusgassanak", támogassanak, mert nekem is nehéz. Átfordult az ágy másik oldalára és elkezdett telefonozni. Egy ideig csendben feküdtem, de gondoltam, oldjuk meg, beszéljünk. Odafordultam és látom, egy olyan lánnyal beszélget, akiről jeleztem felé, hogy kellemetlen nekem ahogy a lány közeledik felé. Na ott eltört nálam a mécses. És az egeszből a párom nem értett semmit.
Aztán minden ilyen után kibékültünk, beszéltünk egyet és úgy éreztem, hogy előre haladunk a nyitott kommunikációval.
De valahogy minden alkalommal feljött egy új "red flag", amikre már nem tudtam szemét hunyni. Például az, hogy nagyon szeret, de (!) fél attól, hogy kimarad valamiből, ha nem próbálkozik másokkal.
Egy szó, mint száz, néhány hónapja mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam neki az az ember lenni, mint aki ő volt nekem. Hiszem azt, hogy szerettem annyira, hogy a legjobbat akarjam neki és, ha ez most nem egy kapcsolat, akkor kilépek belőle, mert csak mindkettőnk dolgát megnehezíteném. És teljesen megértem, hogy az ember változik. Hogy mások az igényeink. De az ég szerelmére, miért telt 3,5 évbe, hogy rájöjjön, nem akar elköteleződni?
Néhány hete egy közös ismerőstől megtudtam, hogy 1 hónap se kellett neki a szakítás után, lefeküdt azzal a lánnyal, akiről fentebb szó volt.
Rendkívül megalázva érzem magam, és őszintén úgy érzem, hogy csak játsztottak az érzéseimmel. Tovább szeretnék lépni nagyon, de mint azt már említettem, nem azért lett vége a kapcsolatnak, mert ne szerettem volna, hanem mert tudtam, hogy sokkal jobban meg fogom bánni, ha tovább húzzuk ezt az egészet.
Ti hogyan tettétek túl magatokat egy hosszú kapcsolat után? Mennyi idő kellett, hogy újra nyissatok más felé?
Ne akarj ennyire megfelelési kényszeres lenni!
Nem szeretett az illető, mert ha valóban téged szeretne akkor rá sem nézne másra. Ezt tartsd szem előtt.
A FOMO-ban (fear of missing out) szenvedő embert el kell engedni.
Ha majd tizedszerre is pofára esik, akkor meg majd jönne hozzád könyörögni hogy fogadd vissza. Na akkor kell elküldeni a fenébe.
Egy felnőtt ember aki döntésképes, elvileg tudná kontrollálni a gondolatait, cselekedeteit. Jó duma ez a "félelem attól hogy lemarad valamiről (FOMO)". Pedig csak tudnia kellene felelősséget vállalni a cselekedeteiért, és tudnia kellene elköteleződni egy ember mellett.
Akinek ez nem megy az NE hitegesse a másikat komoly párkapcsolattal (házassággal) csak azért hogy addig is előnyökhöz jusson (pl. szex stb).
Van ilyen ismerősöm aki folyamatosan ezt csinálja. Senkivel nem jut el az összeköltözésig, de eddig még mindenkit komoly párkapcsolattal hitegetett addig is van kivel szexelni, van lelki szemetese, nem kell egyedül programokra járnia. Csak komolyabban nem akar egyről a kettőre lépni (1-2 év nála egy párkapcsolat). Aztán mikor már szintet kellene lépni a kapcsolatában, addigra már lesznek talonban tartott női, mindig "előveszi" a következőt, hátha az jobb lesz mint az előző. Mert mindenkitől lehet szebbet, jobbat, tanultabbat, gazdagabbat, érdekesebbet stb találni. Mindig van másik...
Aki FOMO-ban szenved az szerintem sosem fog megváltozni, maximum terapeuta segítségével.
Ha ezeket tudatosítod magadban akkor könnyebben túl leszel rajta. Ne magadat okold azért hogy "te nem tudtál elég jó lenni neki". Az ilyen embereknek senki sem elég jó. Teperhetsz te minden téren, lesheted minden kívánságát, akkor is egy idő után kell neki egy újabb "áldozat". Volt benne részem, tudom miről beszélek.
Nekem azt kellett feldolgozni hogy az én szememben 2 év ment a kukába.
Nálad is lehet ez a kulcs hogy az elpazarolt idővel kell szembenézni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!