Első szakítás (fwb)? Hogyan dolgozzam fel?

21/L

Hivatalosan nem voltunk kapcsolatban, ő 6 évvel volt nálam idősebb. Én mégis úgy éreztem, mintha abban lennék. Amolyan fwb, vagy szeretők státuszt adtam a dolognak.

Azt tudni kell mindkettőnkről, hogy voltak fel nem dolgozott gyerekkori traumáink, sérelmeink, amik valahogy nagyon összepasszoltak.

Emellett mindketten elsők voltunk a másiknak, bár nem feküdtünk le, csak kisebb dolgok történtek. Jellemző volt még extrém sok chat (napi 8-10 óra, később kevesebb, de még mindig órákban mérendő), hiszen messze laktunk egymástól.

Szexchat minden mennyiségben, egyébként ez rám jellemző volt régebben is.

Teljesen máshogy ítéltem meg régen a párkapcsolatokat, vagy a szüzesség kérdését. Olyan partnert akartam, aki "megment" a rossz családi közegből (érzelmi elhanyagolás, alkoholizmus), meg extrémen áldozatszerepben voltam.

Sokáig problémám volt az érzelemkifejezéssel, mindent elnyomtam, voltak függőségeim, önbántalmazó viselkedés, elkerülő kötődés volt rám jellemző tanulmányaim alatt.

Pár hete már, hogy megszakítottam az illetővel a kapcsolatot, azóta kicsit ilyen hullámvasútszerűen vagyok. De legalább az alaphelyzetem az jó, hiszen kb 2 év önismereti munka, tanácsadás, önfejlesztő kör (ezek mind együtt teszik ki a 2 évet) - nek köszönhetően sikerült békére lelnem magamban, családomban, megszerettem magam.

De valahogy az verte ki nagyon a biztosítékot nálam, hogy múlt hétvégén egy barátnőm megemlítette, hogy mennyire örül annak, hogy ő elvesztette a szüzességét, mennyire jó volt, illetve hogy utána együtt is aludt a sráccal.

És az én esetemben, konkrétan ki lett vesézve, hogy mi hogyan fogjuk ezt csinálni. És hasonlított a fent említett helyzetre.

Több, mint 20 oldalas levelet írtam a srácnak (terápiás jelleggel) amit utána ki is dobtam😂 (ez a barátnőm üzije előtt volt még)

Írkálok verseket is, ha éppen eszembe jut valami, de olyan érzésem van, mintha egy helyben toporognék.

Jelenleg nincs senki az életemben ilyen szempontból, igazából szünetet tartok most, hiszen úgy érzem, hogy ő volt az utolsó olyan ember, akihez inner child-ból kapcsolódtam. (előtte nagyon sok volt, kb egyiktől ugráltam a másikig, de csak vele történtek ilyen jellegű dolgok)

És ha lesz kapcsolatom, akkor nem sóvárgással akarom megélni, vagy nem úgy, hogy olyan szempontból egyoldalú, hogy csak én kapok mindent, vagy csak én parancsolok kb

Extrémen előhozta ez az egész olyan oldalam, amiről nem tudtam, hogy létezhet...az elején elkezdtem crusholni a srácot, mert bejött a szeme, meg a haja, meg hogy meghallgat és jól bánik velem (elfogad, támogat, segített tanácsokkal), aztán bedobtam a szexchatet és annak ellenére, hogy folyamatosan huzavonáztunk, nem tudtam leállni.

És azért, hogy megkapjam, amit szeretnék, nagyon gyakran érzelmileg manipuláltam őt (akkor ennek nem voltam tudatában, csak vittek az érzelmeim), áldozatszerepbe raktam magam. Szavakkal is bántottam, pont azzal, amiről előtte elmondta, hogy neki érzékeny téma.

Sokszor amiatt sírtam, mert elérhetetlen volt, éreztem, hogy így mélyről törnek fel ezek az érzelmek, valahogy ismerősségérzetet adott.

Mikor eleinte együtt voltunk, megvolt az extrém szívdobogás, pillangós érzés (sémakémia?), később már a pillangós elmúlt, annyira kapaszkodni akartam bele, hogy na akkor ez már nem séma, szóval működni fog.

Holott nem is volt külsőre az esetem, meg hobbikat, néhány érdeklődési kört, meg a családi hátteret/érzelmi megéléseket leszámítva nem volt annyira sok közös bennünk.

A vele való chat során (mármint mikor neki ventelgettem) amolyan safe place-s burkot éreztem, meg valahogy olyan...olyan volt, hogy ő ad nekem valamit, amit sose kaptam meg.

És jelenleg ott vagyok, így érzésben, hogy mintha még mindig úgy érezném, hogy "valahol ott van kint/külvilágban" (ez pl micsoda??)

Pedig amúgy a beszélgetés vége felé már nagyon távolinak éreztem a személyét, amik azelőtt összekapcsoltak minket, már nem tudtam azonosulni azokkal, meg az ő egyes viselkedései miatt kicsit mintha a (most már) régi énemet láttam volna meg benne...

Egyre csökkent, hogy mit mondok el neki a mindennapokból, hiszen régebben tök apró (és amúgy nonszensz) dolgok miatt is szóltam neki, hogy mizu van

Meg így apadt az igényem a...figyelmére.

Mert én nem barátja (hivatalosan barátságnak indult a leglegelején), nem barátnője voltam neki.

Próbáltam már kibeszélni ezt pszichológusnál, akkor tök lazán kezeltem. Viszont közben meg valahogy mindig visszatérnek ezek, hogy kicsit meg akarok halni🤣

Pedig tudom, hogy mindez átmeneti.

Előtte a többiekkel való dumcsi kb 1-2 hónap, vagy 2-3 hét időtartamú volt. Vele több, mint 1 év. Sok olyan múltamból adódó triggerre olyan választ adott, ami felülírt egyes sebeket.

Valahogy vízválasztónak érzem ezt, csak tanácstalan vagyok a továbbiakban. Köszi, ha elolvastad.