Hogyan tegyem túl magam azon, hogy át voltam verve tudatosan, élvezetből, élvezte, hogy megaláz és elhittem, hogy ez egy többéves kapcsolat?

"nem tudtam levakarni, ha szakítani próbáltam vele fenyegetett mindenfélével zsarolt"

Nem akartál eléggé szakítani, hagytad, hogy fenyegessen és zsaroljon.

Figyelj kérdező. Lehet, hogy nárcisztikus az exed, lehet, hogy csak egyszerűen rossz ember. De hogyha rosszul érezted magad abban a "kapcsolatban" akkor ki kellett volna lépni belőle minél korábban. Te 3(!!!) évet voltál vele.

Elhitted amit mondott, hagytad, hogy kihasználjon, bolonddá tegyen, hogy zsaroljon.

Más nő eddig el se jutott volna mert az első (súlyos) pár hazugság után kitette volna a búsba.

Arról nem tehet az exed, hogy szerelmes voltál/vagy belé, arról se, hogy naiv voltál.

Az a te hibád!

Tehát ezért vagy részben (mégha kis részben is) hibás!

Azzal egyébként nem érsz el semmit, hogy őt tartod a szörnyetegnek és a párját (vagy kit). Önvizsgálatot kéne tartani, önkritikát és legvégül önfejlesztést, hogy máskor ne köss ki hasonló "kapcsolatban" mint voltál.

Ha nem vagy őszinte saját magadhoz, hol rontottad el, mit kellett volna másképp csinálni csak felveszed az áldozat szerepét akkor hogyan tudsz fejlődni pozitívan?

Elárulom, hogy sehogyan!

Döntsd el, hogy leszel-e ideges, frusztrált, keserű uborka vagy inkább érett, felnőtt ember.

Szia! Igenis, te is hibás vagy, hohy most itt tartasz. Velem hasonló volt, gyerek is van, még én küzdöttem és harcoltam. Minden napos kínlódások, stressz. Közben jól tudtam, hogy változás nem lesz. Eltaposva és megrágva éreztem magam a sok küzdés miatt, azt is megkaptam, hogy ilyen keserű emberrel nem lehet élni. De hiszen ki okozta a keserűséget, ki miatt jutottam el ide?

Egyszerűen el kell jutni odáig, hogy belásd magadnak, hogy ez így tovább nem mehet. Addig bármit tehetsz, amíg ott van a remény, addig odadob egy falat kenyeret, addig visszacsúszol folyamatosan. Hiszen ez is a célja.

El kell nagyon erősen gondolkodni rajta, hogy a gyűlölködés sem megoldás. Próbáltam gyűlölettel is túllépni rajta, csak folytonos veszekedéseket szült. Egyszerűen elfáradtam lelkileg és elfogadtam, hogy nem tudok változtatni sem a múlton, sem rajta, sem a kapcsolatunkon. Egy valamin tudok, az a jövőm (és a gyerek jövője).

Mindig mondtam, hogy boldog vagyok, jó a házasságom...a nagy francokat. Azért aludtam el minden este sírva és azért volt gyomorgörcsöm minden egyes nap.

Borzasztó nehéz. Sokszor csak fekszem és nem tudom elhinni, hogy mindez megtörtént. Ha kell, sírj, ha kell szomorkodj, ne nyomd el az érzéseidet. Emellett törekedj az önfejlesztésre, hogy miben lehetnél jobb, ki is vagy te valójaban, mit is érdemelsz. Nevess sokat. A nevetés tényleg sokmindenre gyógyír. Gondolj bele abba is, hogy hosszabb távon az a lelki teher amit cipelsz, egyszerűen elviselhetetlen lett volna. Nem akartál volna magadnak olyan életet igaz?